Владимир Высоцкий - Банька по белому

Kedves orosz látogatóimnak. Mert olyan sokan vagytok. Szeretem Viszockijt. Meghajlok a zsenialitása előtt.

России Дорогие мои посетители . Потому что есть очень многие из вас .

Я люблю Высоцкого. Преклоняюсь перед его гениальностью.

Alkotótársak

Ha szeretnéd, szívesen diktálok neked, Mami.
Vagy inkább gépeljek helyetted?
Unalmas ez a könyvírás.
Még aludni is izgalmasabb.
Az egyik folyton segítene, a kezemre fekszik igyekezetében, a másik inkább sértetten elvonul a szekrény tetejére.

Cím- és ihlettelenül

Nézek ki az ablakon és várom, egyre várom, hogy berepüljön az ihlet. Amíg én várakozok, nektek itt egy kis részlet a kéziratból.

„Nagy bennem a kényszer a rosszra, hogy elvegyem, amit megkívánok, megvegyem, ami tetszik, akár a kosztpénz árán is, hogy mindig az legyen, amit én akarok, s elvárom, hogy az legyen a helyes, amit én annak tartok. Kötekedés él bennem magammal, másokkal és a világgal szemben. Mindennel és mindenkivel dacolok.

A tehetetlenség hozza ki belőlem, mert úgy érzem, képtelen vagyok a változtatásra az értelmesebb élet reményében. Mindenhol falakat és korlátokat látok. Néha elgondolkodom: a korlát talán én magam vagyok? Dühödten keresem az egérutat, nekimegyek mindennek, aztán persze, hogy nekem fáj a legjobban! Higgadtan átjárót, ajtót, kilincset keresni a továbbjutáshoz, a megoldáshoz, a magam keltette és táplálta dacom teszi lehetetlenné, s indulataimmal a saját életemet mérgezem.

Felületes vagyok, nem figyelek a gondolataimra, szavaimra, cselekedeteimre. Ösztönösen, félálomban élek és ritka, teljes értékű pillanataimban vagyok csak elégedett magammal.

Miért van az, hogy másokat szeretni könnyebb?”

De ki a fene az a Mukicsné Makaró Aurélia?

A biztonság kedvéért rákerestem a névre, amit most találtam ki, de a google sem ismeri. (Biztos, ami biztos!)

Szóval. Eléggé fiatal és pimasz az a munkatársam, aki meghallván, hogy életrajzi ihletésű könyvet készülök kiadatni, megkérdezte tőlem: "Miből gondolod, hogy kíváncsi bárki is egy Mukicsné Makaró Aurélia életére?

A kérdés jogos. Az említett Mukicsné Makaró Aurélia valószínűleg meg van győződve róla, hogy annyi minden történt vele az életben, oly sokat szenvedett, mint senki más. Úgy hiszi, bárki belefogna a könyve olvasásába, bizonyára le se tudná tenni, amíg valamennyi körmét le nem rágta, könnyét el nem sírta. A lapokról áradó rettentő sok bölcsességről, a belőle sugárzó szeretetről ne is szóljunk!

Csakhogy valamennyi, nem ezen a néven éldegélő világpolgár hasonló véleménnyel bír önmagáról.

Sokan írnak manapság könyvet, túl sokan. Némely könyvkiadók válogatás nélkül ontják a kiadványokat. Elég, ha az írás elkövetője "tejel", vagyis beszáll a könyvkiadás költségeibe. A nívós kiadók adnak a minőségre, megválogatják, kivel dolgoznak. Persze, figyelembe véve az olvasói igényeket. Ami megint csak nem egyszerű feladat, figyelembe véve az olvasótábor fogyását és eligénytelenedését. Első könyves írónak alig lehetséges a könyvpiacra betörnie. El nem tudom képzelni, hogyan lehet valaki többkönyves szerző, ha az első kötete nem jelenik meg? 

Olvastam valahol, hogy a sikerhez elég, ha a jó kis sztorit közepes minőséggel lefirkantjuk, és egy kiváló képességű szerkesztőnek átadjuk. Csodát művel vele. Csakhogy a kiváló képességű szerkesztők majdhogy nem elérhetetlenek akkor is, ha csak a honoráriumukra koncentrálunk. De amúgy sem követnék el közepes minőségű cuccot. Akkor maradjon a fiókban.

Szóval, én, Mukicsné Makaró Aurélia, írtam egy könyvet az életemről. Bizonyára a blogom profiljából kitaláltátok, hogy a valós események mellett, az azt átszövő spirituális vonal a lényeg, amiért a kézirat megszületett.

A későbbiekben közölni fogok ízelítőként részleteket. Közreadom a szinopszist, ami a fejezetek tartalmának bemutatására íródott. A könyv címe nem végleges, több variáción gondolkodom, ennek megfelelően a borítót tekintve sem kialakult a tervem. Ezekkel kapcsolatos javaslataitokat szívesen veszem. Ha nem nyilvánosan szeretnétek, akkor továbbra is várom a leveleket a privát címemre.

Üdvözlettel:

Mukicsné Makaró Aurélia :)

Jóccakát!

Hm. A könyv utolsó fejezetével nem voltam elégedett. Valahányszor elolvastam hiányérzetem támadt. Tegnap aztán bősz jegyzetelésbe fogtam. Olyan sebességgel kezdtem ötletelni, hogy alig bírtam a csöpp notesz lapjaira firkantani, mielőtt az ihletnek nyoma vész. Reménykedem benne, hogy napok múltán is kiigazodom rajta, mert előbb nem lesz alkalmam géphez ülni. Mert ugyebár, aki négy műszakban dolgozik, az hol fizikailag, hol az elmeállapotát tekintve (hol a kettő együtt) nem alkalmas arra, hogy ihlettett állapotba kerülve szellemi tevékenységet folytasson. Érthetően fogalmazva: hét nap munka, egy nap pihenő, hét nap munka sorozat után egészen bután tudok kinézni a fejemből.

Ma hajnalban jöttem haza. Reggel nyolc óra, tizenhárom perc a pontos idő. A kezem sajog, leragad a szemem az álmosságtól és ahelyett, hogy ágyba bújnék, itt verem a billentyűzetet. Pedig ma és holnap éjszaka is dolgozni fogok. Nekünk nincs hétvége. Egyáltalán, mi az a hétvége?

Na, jó. Elmentem aludni. A számítógép megvár. Fogmosás, pizsama. Jóccakát!

Alkotni öröm!

Tíz év után elérkezett végre, ez a nap is. 

Éppen ennyi ideje történt, amikor elhatároztam, hogy megírom az életrajzomat. Gyermekkorom óta naplót vezettem, így az emlékezés mellett saját kútfőből táplálkozó, írott forrással is rendelkeztem.

Az események felidézése, sorba rendezése, kézírással való megfogalmazása, összefésülése, számítógépbe gépelése után pár évre félretettem a lemezre mentett anyagot.

 Csupán két éve vettem elő újból. Az eltelt időben megtanultam szövegszerkesztővel dolgozni, így a kéziratot áthelyeztem és munkába fogtam. Az elkészült fejezeteknek blogot nyitottam, az írásokat közzé tettem, és egy amatőr művészek számára készült webes fórumon is publikáltam, aztán hátradőltem, vártam a tapsot, az elismeréseket.

Népes rajongótábort szereztem, akik bíztattak és követelték a folytatást. Kaptam kritikát, de jóindulatú, kéretlen, önkéntes segítséget is, ismeretlen emberektől. Belejavítottak a kéziratba, és javaslatokkal, észrevételekkel megtűzdelve küldték el számomra. Hálás voltam a reakciókért. A dicséretek ösztönöztek a folytatásra, a kritikákból, javaslatokból sokat tanultam. 

A blogot azóta bezártam, mert néhány részletet a regényemből, más nevével fémjelezve fedeztem fel a interneten. Ennek a blognak az elején is rengeteg kidolgozatlan fejezetet közöltem, ezeket láthatatlanná tettem.

Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz egy könyvet megírni. Kézírással, jegyzettömbbe gépelve, World-be megszerkesztve még mindig csak halomra szórt mondatokként tűntek előttem. Naponta öt órán át ültem a gép előtt, a szabadnapjaim és a szabadságom összes szabadidejét rááldoztam, többször kinyomtattam és kijavítottam a kéziratot, mire el mertem küldeni egy lektornak.

Ki merem jelenteni, hogy minden első könyves író ujjongásba tört volna ki a válasz után. Igen ám, de a gratuláció után az átdolgozásra tett javaslatok következtek, ami pár hétre megnövelte bennem az alkalmatlanság érzését. De legyőztem, belefogtam a munkába és bizonyítást nyert, mennyire értékes egy igazán hozzáértő szakvélemény, mert az eredmény engem is meglepett. Tetszik, határozottan tetszik, amit létrehoztam. Addig, talán csak jónak ítéltem a művem, ma már az eredmény láttán elégedettség tölt el. Mert alkotni öröm!

Lehet, hogy nem találkoztok vele a boltok polcain. Ki tudja? Akkor sem dolgoztam hiába. Már tervezem a borítót, a címen gondolkodom. Kinyomtatom és megkapják a gyermekeim. 

Büszke vagyok a munkámra és magamra.

Idézet egy lektori véleményből.

"Kedves Tünde!

Páratlanul szépen fogalmazol. Gratulálok a munkához, neked tényleg írnod kell! Ami kéziratot kezdő íróktól látok, azok között a tiéd kimagasló, ha nem a legjobb. Olyan elevenen fested le a képeket, hogy tényleg életre kelnek.

A fogalmazás szép, gördülékeny és hangulatos. Eltalálod a megfelelő szavakat, a szavak sorrendjét, logikusak a mondataid, a tagolás is olyan, amilyennek lennie kell.

Ha megnézed a kéziratod első oldalát, látod, hogy gyakorlatilag nem javítottam: másoknál tiszta áthúzás és beírás a szöveg, de nálad csak egy alanyhiányt találtam. A helyesírás is jó, alig van a szövegben hiba. Inkább vesszőhibákat találtam.

Nem szabad veszni hagyni ezt a könyvet! Még a lányomnak is meséltem a kéziratról és megkérdezte, elolvashatja-e, amihez az engedélyedet szeretném kérni. Belenézhet?

Biztos vagyok benne, hogy épp elég a gondod, a munkád, de azt is tudom, hogy neked ez MEGY. Igen, a családodnak így is odaadhatod ezt a könyvet, nekik felbecsülhetetlen érték lesz. De én látom, hogy tényleg tudsz írni. ha úgy gondolod, akár kiadónak is küldd el."

Ha bántanak, ess gondolkodóba...

Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy

beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz,
nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően
magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét,
netán a dühét is lényednek valamelyik
vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem
tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél
vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó
indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének
a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak
kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem
igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád.
Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad

"veri költségbe magát”, hibázik, akár tudja, akár nem:
kárt okoz magának, bánt egy másik embert,
holott az semmire se jó, ha csak arra nem,
hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj
valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem
vehetnél észre. És aminek úgy látszik, most van itt az ideje.
Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa
te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem
kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset
és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet:
ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad.
Ennél nagyobb győzelem nincs.

Kornis Mihály

Ami nem emel, az visszahúz

"Amit a múltból hozol nem feltétlenül rossz vagy szükségtelen. Azok a tapasztalatok, amiket megszereztél gyökereivé válnak az új életednek. Azokra építhetsz és azok segítségével táplálhatod az új valóságodat. Nem vághatod el a gyökereket, mert akkor nem lesz semmi, ami az új életedet táplálja. Ha visszatekintesz a mögötted álló útra, akkor tudod, hogy mi az, ami értékes tapasztalat volt számodra.

Vannak döntések, amiket újra és újra meghoznál. Vannak tapasztalatok, amik tévútnak bizonyultak és amikből megtanultad, hogy mik azok a zsákutcák, ahová többé nem akarsz betévedni. Egyetlen percig se hibáztasd magad a múltad miatt. Semmit nem csináltál rosszul, mindent a legjobb tudásodnak és bölcsességednek megfelelően tettél.

Búcsúzz el a régi mintáktól!

Amikor egy teljesen új élet alapjait teremted meg tisztában kell lenned azzal mi az, ami mindig boldoggá tett téged és mi az, ami mindig zsákutcába vezette az életed. Készíts egy listát az életedben azokról a dolgokról, amikről biztosan tudod, hogy helyet kell kapniuk az életedben! Olyan emberek, feladatok, szokások és rituálék kerüljenek erre a listára, amik összekapcsolódnak számodra a mindenkori sikerességgel és boldogsággal. Kerüld a nosztalgikus emlékezést és a romantikus múltbéli tapasztalatokat! Csak olyan energiákat emelj át az új életedbe, amik hosszú éveken keresztül kiállták az idő próbáját. Ezek lesznek az új életed alapjainak építőkövei.

A következő lépésben készíts egy listát azokról a dolgokról, amiknek semmiképpen nem szabad helyet adnod az új életedben! Ez lesz a te spirituális lomtalanításod. Kerüljenek ki az életedből mindazon emberek, feladatok és rossz szokások, akik és amik csak rabolják az idődet és az energiádat, és nem járulnak hozzá a folyamatos fejlődésedhez! Légy rendkívül határozott és kíméletlen ezzel kapcsolatban! Mindennek távoznia kell az életedből, ami nem emel fel. Nemcsak a rossz dolgoknak, hanem a semleges dolgoknak is menniük kell. Semmi nem maradhat, amitől nem érzed, hogy vibrálna körülötted a levegő, ha csak rá gondolsz.

Engedd be az új energiákat az életedbe!

Ahogy sorban megszabadulsz az életed felesleges energiát rabló összetevőitől azt fogod észrevenni, hogy rengeteg hely szabadul fel benned és körülötted. Megtisztulsz, kiürülsz és helyet teremtesz a most születő újnak. Állj készen, hogy olyasmi érkezzen az életedbe, ami eddig egyáltalán nem volt ott jelen! Légy nyitott az új kapcsolatokra, az új tudásra és az új tapasztalatokra! Úgy nyílhatsz meg, hogy egyszerűen semmit nem utasítasz el, ami most érkezik. Ez nem azt jelenti, hogy mindent be kell engedned, hiszen éppen most raktál rendet.

Figyeld az érzéseidet, amikor kapcsolatba kerülsz valakivel vagy valamivel, aki vagy ami felkelti a figyelmedet! Ha úgy érzed, hogy vibrálni kezd körülötted a levegő, akkor kérj belőle többet! Ha úgy érzed, hogy csak az idődet és az energiádat rabolja, akkor ne engedd többé a közeledbe! Ha követed az érzéseidet hamarosan azt fogod észrevenni, hogy az életed megtelik új, színes és vibráló kapcsolatokkal és élményekkel. Ne engedd többé, hogy olyan dolgokra fecséreld az életed, amik nem szolgálják a fejlődésedet! Ne feledd az aranyszabályt: "Ami nem emel fel az visszahúz!" 

S. P.

Amikor a zene magával ragad...

Hálás vagyok

Minden apróságért hálás vagyok, minden kis darab ételért, egy sétáért, vagy azért, hogy láthatom a gyönyörű virágokat nőni. Megtanultam jobban észrevenni és megbecsülni a dolgokat, és azt is, hogyan kell szeretni még azt is, amit nem szeretek.

ॐ

Ольга Подлужная Уутай. Живое выступление с концерта

Idővel megérted...

Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal. 
Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg. 
Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. 
Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak. 
Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más. 
Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink. 
Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga. 
Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, nem lesz hatással a jövőre.
Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.
Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát. 
Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...

Mohácsi Viktória (http://elozoeletek.blogspot.hu)

Azt hiszed, Te vagy a Világ közepe?

Azt hiszed Te vagy a világ közepe? Azt hiszed körülötted forog minden?

Hát tudd meg, hogy igazad van! 

Ezért jól gondold hát meg, hogy hogyan viselkedsz; szeretsz vagy gyűlölsz, sírsz vagy nevetsz, félsz vagy hiszel.

Kezd hát el szeretni a világot, mert rajtad áll vagy bukik minden. Hagyd abba a siránkozást, a sebeid nyalogatását. Nyisd ki végre a szíved ajtaját és kezdj el hinni a jövőben. Még ha csak egy cseppnyit is. Csak egy icike-picikét. Nem, még nem kell nagyra törő terveket szőnöd. Az majd ráér holnap is. Elég, ha csak elhatározod, hogy innentől kezdve máshogy éled az életed. Ha változtatsz a gondolkodásodon, a világ is változik körülötted.

Engedj be végre egy kis fényt a szívedbe és lépj egyet egy új világ felé. Lépj már egyet. Csak egyet! 

S hogy honnan tudod, hogy jó irányba léptél? Hogy mosolyra húzódik a szád.

(Próféta)

REMÉNYIK SÁNDOR: ÖRÖKTŰZ

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 

Csillaggal álmodik az éjszaka, 

És lidércfénnyel álmodik a láp 

És öröktűzzel álmodik a szívem. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább, 

És gondozd híven.

Egy lángot adok, - én is kaptam azt 

Messziről, mint egy mennyei vigaszt, 

Egy lángot, amely forraszt s összefűz, 

Én jártam Vesta ledőlt templomában, 

Az örök-égő lángot ott találtam, 

S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy, 

És eltemette a kis templomot, 

De a lángot nem bírta eltemetni, 

Én égve leltem ott; 

És hozzá imádkoztam s benne hittem 

S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát. 

Én égve hazavittem. 

Azóta szívem mélyén ég, ragyog 

A viharfújta, széllengette láng, 

És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább; 

Csillaggal álmodik az éjszaka, 

És lidércfénnyel álmodik a láp, 

És öröktűzzel álmodik a szívem. 

Egy lángot adok, ápold, add tovább 

És gondozd híven...

1920 január

Boldog Karácsonyt!

"Nem a fenyőfa illata és fénye, nem az ajándékok gondosan lekapart, de számon tartott árcímkéje hozza el, hanem a csendben kibomló felismerés, hogy szeretünk és szeretve vagyunk, minden lehetséges szinten."

Évszakok közt a legszebb!

Önéletrajz öt tételben

1. fejezet
Sétálok az utcán. Van egy gödör a járdán.
Beleestem. Elveszett vagyok és remény nélküli.
Azt érzem, ami történt, nem az én hibám.
Egy örökkévalóság, amíg kijutok a gödörből.

2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán. Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleestem.
Nem hiszem el, hogy megint ugyanott vagyok...
De úgy gondolom, most sem én tehetek a történtekről.
Megint hosszú időbe telik, amíg kijutok.

3. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Látom, hogy ott van.
Mégis beleestem... szinte már szokásból.
Nyitva a szemem, tudom, hol vagyok.
Azt is tudom, hogy az én hibámból történt.
Azonnal kikerülök belőle.

4. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy gödör a járdán. Kikerülöm.

5. fejezet
Egy másik utcán sétálok.

Emeld fel az egyik lábad!

Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust és megkérdezte:

- Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bábjátékos kezében?

Dzsunnaid a világ legcsodálatosabb misztikusa. Rákiáltott a férfira:

- Emeld fel az egyik lábad!

A kérdező dúsgazdag ember volt, és ezt Dzsunnaid tudta is róla. Valamennyi tanítványa, az egész iskola tisztában volt ezzel – ám Dzsunnaid mégis hangosan és durván reccsent rá: “emeld fel az egyik lábad!” A gazdag ember soha életében nem követte senki parancsait, és el sem tudta képzelni, hogy bárki ilyen erőszakolt, a tárgytól elrugaszkodott válasszal álljon elő a kérdésére. Azonban amikor egy Dzsunnaidhoz hasonló emberrel néz szembe, egyszerűen követnie kell. Felemelte hát az egyik lábát.

Mire Dzsunnaid így szólt:

- Ez nem elég. Most emeld fel a másikat is!

A férfi bizony zavarba esett, és egyben fel is dühödött.

- De hát te képtelenségeket kérsz! – mondta. – Azért jöttem, hogy feltegyek egy fontos kérdést, mire te egyszerűen válasz nélkül hagyod a kérdésemet, és arra kérsz, hogy emeljem fel az egyik lábam. Most meg hogy emeljem a másikat is?! Mit akarsz? Hogy emelhetném fel mindkét lábamat?

- Értsd hát meg a lényeget: amikor arra kértelek, hogy emeld fel az egyik lábad, egyaránt szabadságodban állt a jobb és a bal lábadat választani. Senki sem rendelte el, hogy melyiket emeld fel; te magad választottad a jobb lábadat. Mihelyt azonban a jobb lábad mellett döntöttél, a balt már nem választhattad. A szabadságod rendelte el a rabságod tényeit. A bal lábad immár béklyóba volt kötve.

Csend

A csend hiány. A szó hiánya, a zaj hiánya, a cselekvés hiánya.
A csend erőt adó hiány, a magamra utaltság ösztönző ereje.
Más a belsőbéke csendje, s más a természet zajgó, zsongó csendje.
Más a feszültség csendje, s az alkotó munka csendje.
A csend néha harsog, néha süket és süketté tesz.
A csendben megszólalnak a belsőhangok,
s a fogékony fül számára zenévé olvadnak össze.
Éjszaka csendje, hajnal hallgatása,
örökös némaságra ítéltek kétségbeesett próbálkozása.
Beteg emberek lázas csendje, forró szerelmesek piros csendje.
Csönd. Némaság. Üresség. Halál. Világegyetem.
Elszakadt magnószalagok hirtelen csendje.
Elválások döbbent némasága.
Áramszünet miatt félbeszakadt hangok hangtalansága.
Kimondatlan szavak bennemrekedtsége. Vihar előtti szélcsend.
Félelem remegő csendje. Hóesés békés csendessége. Csendes éj.
Illatos szerzők csendes selyme. Pillangók néma röpte.
Álmodozások bársony csendje. Az egymásra találás ünnepélyes hallgatása.
A csend jó. A csend béke. A csend nyugalom. A csend minden.

Szabolcsi Zsóka

Nincs rossz irány

Bár a jövőt nem látom, de tudom, hogy a dolgok jó irányba haladnak. Tudod, igazából, csak a megfelelő irányba mehetnek. S a TE felfogásod az, ami miatt azt hiszed hogy a dolgok menete rossz. NEM. A dolgok menete nagyon is jó! Nincs rossz irány. Út van,amin végig mész. Tanulnod kell, nagyon sokat. Figyelned. Figyelned minden apróságra, de nem elveszni a részletekben. Megértened, és nem a miértekre keresni a választ. A válaszok jönnek, ahogy megérted és elfogadod a helyzeted és vele együtt a dolgok állását. Jó fele mész. Ez a tanulásról és a fejlődésről szól. Ha nem tanulsz, a fő útról a mellék utakra kerülsz, és ugyanazokkal a problémákkal találod szemben magad amikkel a főútvonaladon nem tudtál megbirkózni. Egy út van. Egy felé vezet. Te döntesz!Kerülsz vagy megpróbálsz tanulni és elfogadni. Nem akadályok, csak TE hiszed azt. Nem mondta senki, hogy könnyű. De máshogy nem megy. Lásd a célt. Könnyebb lesz. Végig kell menned. Hiszen végig tudsz menni. Erősnek születtél! Soha ne feledd, minden úgy van, ahogy lennie kell, nem léteznek véletlenek! Legyen ez üzenet mindenkinek aki egy kicsit is fél a bizonytalanságtól!Nincs bizonytalanság, csak bizonyosság a tapasztalásról, mert az mindig elkerülhetetlen! 

S.Walter