Transzcendentális Meditáció

"A meditáció gyakorlatban való értelmezése eltér attól, amit a hétköznapi életben meditációnak tartanak. Meditáción, vagy elmélkedésen gyakran az elmélyült gondolkodást értik, esetleg egy problémán, feladaton való tépelődést. Valójában ez a kontempláció (elmélkedés), amikor intellektusunkkal, gondolatokkal közelítünk meg valamit. Ennek az igazi meditációhoz semmi köze sincs. A meditáció azt jelenti, hogy nem gondolkodunk valamiről, nem intellektuálisan "tapogatunk" körül egy témát, vagy bármilyen konkrét vagy absztrakt fogalmat, ellenkezőleg, éppen a tudatos gondolkodás kikapcsolására törekszünk. Az értelem, a logikus gondolkodás határokat szab a magasabbrendű tudasodás előtt; korlátozza a tiszta öntudat kibontakozását. A meditáció célja éppen az, hogy a logika, az intellektus korlátain és a hétköznapi megszokott tudatvilágon áttörve eljussunk a gondolatok forrásához, a tiszta öntudathoz.

Ha a TM-et mégis körül szeretnénk írni valahogy, akkor a legszerencsésebb , ha azt mondjuk, hogy nem kell semmit sem csinálni. Ez a technika a klasszikus értelemben véve nem is technika. ezzel a meghatározással találkozhatunk egyes keleti filozófiák írásaiban: olyan módszer, mely valójában nem is módszer, olyan út, mely lényegében nem is út. Maharishi a többi nagy mesterrel egyetemben elvet minden olyan technikát, amelyben valamit "tenni" kell. A "nem-cselekvés" azonban nem azt jelenti, hogy egyáltalán semmit sem kell csinálni. Az erőfeszítés nélküli meditáció és a semmivel nem törődés, noha árnyalatbelinek tűnik köztük a különbség, két különböző dolgot jelent. Néha találkozni olyan emberekkel, akik hallották valahol, hogy a meditációhoz nem szükséges semmiféle erőfeszítés, ezért ők naponta kétszer 20 percet csukott szemmel álmodoznak. Ez sajnos nem a TM, és meg sem közelíti annak hatékonyságát. A nemtörődömség eltunyult, lusta, nehézkes állapothoz vezet, míg az erőfeszítés nélküli meditáció a Transzcendentális Tudat tapasztalatához…

Egyes emberek éppen azért gyanakvóak a TM-mel szemben, mert egy technikáról van szó. A megvilágosodás, állítják, önmaguk megismerésének következménye, nem pedig valamilyen technika általi tökéletesedés. Ezeknek az embereknek valahol igazuk van: a megvilágosodás alapja az önmegismerés, ám ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek önállóan kell megtalálnia a megvilágosodáshoz vezető utat. Ha a múltban is mindent egyéni tapasztalataink alapján próbáltunk volna elérni, anélkül, hogy

az előttünk elők tapasztalatából merítettünk volna, akkor az emberek többsége még a mai napon is egy barlangban ücsörögne, és azon töprengne, hogy hogyan kell tüzet gyújtani. Maharishi a mély testi és lelki nyugalom felé vezető utat mutatja meg az embereknek, s ezen az úton a TM segítségével haladhatunk.

A TM gyakorlatának nagyszerűsége abban áll, hogy a tökéletes csend és nyugalom állapotába a cselekvés, a tevékenység útján vezet el bennünket. Olyan különleges tevékenység ez, mely fokozatosan megszüntet minden más tevékenységet, legvégül még önmagát is. Innen adódik hatékonysága. A TM olyan módszer, mely képes önmagán túllépni, transzcendálni. Azok a technikák, amelyek erre nem képesek, nem juttatják el az elmét a teljes mentális csend birodalmába. Ám ez fordítva is igaz: azok a technikák, amelyek a gyakorlat egyetlen szakaszában sem igényelnek semmiféle erőfeszítést, és még önmagukat is transzcendálják, Transzcendentális Meditációnak nevezhetők, függetlenül attól, hogy éppen milyen névre hallgatnak.

Számos meditációs technikától eltérően a TM nem kívánja meg a világtól való visszavonulást. A TM gyakorlása minden ember számára egyforma, mégpedig azért, mert nem a gondolatok jelentésén alapul, hanem azok keletkezésének folyamatán. Mivel a gondolatok keletkezésének módja minden embernél azonos, így a technika gyakorlása is minden ember számára egyforma. A TM gyakorlását nem szükséges különleges ülő helyzetben végezni, s a gyakorláshoz nem kell életmódot változtatni, sem valamilyen határozott filozófiát elfogadni." /TMINFO.HU/

Ahova érdemes elmenni, oda nem vezet rövid út

Miért tör rám gyakran orvul, váratlanul, hogy mennék tüstént, akár ha semmi nyom nem is maradna utánam?

Tudom, hogy erős vagyok, hihetetlenül erős.

Nem hagyhatok veszni mindent.

Erőtartalékom utolsó morzsáját felhasználva tettem a dolgom mindig, néha egészen a fizikai megsemmisüléig, az eszméletvesztésig. Kemény ember lettem.

Mindig nyitni szerettem volna, s helyette egyre több zárat, reteszt szereltem magam köré.

Most amerre nézek, az életemben lakatok függnek minden utamon.

Nincs visszalépés, nincs egérút.

Csak a szivem, azt ne engedd, hogy bezárjam!

Ami még hátra van az útból, hadd tegyem meg nyilt szivvel, gyengéd, áradó szeretettel!

Mert anélkül semmit nem ér az eddig átküzdött, megharcolt több, mint ötven évem.

Tartsd tenyeredben a végtelent!

Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent.

/William Blake/

Balogh Béla: A tudatalatti tizparancsolata (3-4.)

3. ELFOGADÁS

Embertársaimat teljes szívvel elfogadom, és tartózkodom az ítélkezéstől gondolatban, szóban, és cselekedetben. Felismerem, hogy minden emberben a világegyetem végtelen intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási formájával találkozhatom. Ezen erő intelligencia és szeretet minden megnyilvánulását ítélkezés nélkül elfogadom. Ha valaki idegesít vagy zavar, annak okát elsősorban magamban kutatom.
Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok.
Én felelek azért, amit az embertársaimról gondolok.
Egészséget, sikert, lelki békét és boldogságot kívánok minden embernek, akivel közelebbi vagy távolabbi kapcsolatba kerülök. Jókívánságaim őszinték, hisz mindezt szívem szeretetéből sugárzom.
Világomban minden rendben van.

4. JÓVÁTÉTEL

A változás életem természetes rendje. A változást örömmel fogadom.
Kész vagyok megváltozni. Kész vagyok változtatni nézeteimen, kész vagyok változtatni beszédemen.
Ha felismerem, hogy valakit megbántottam, kész vagyok bocsánatot kérni. Könnyen rászánom magam, hogy bocsánatot kérjek, mert tudom, hogy ezzel a bennem lévő feszültséget is feloldhatom. Mindig megkérdezem, van-e lehetőség arra, hogy tévedésemet jóvátegyem.
Amint ezt megteszem, magamnak is megbocsátok.
A régitől az új felé könnyű szívvel haladok.
A változást egyre jobban érzem magamon.
Örömmel élem át a jelen perceit. Életemben mind gyakoribb a belső béke és a nyugalom.
Világomban minden rendben van.

Balogh Béla: A tudatalatti tizparancsolata (1-2.)

Soha ne feledd: minden gondolatodnak teremtő ereje van!

Nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit teremtesz.

Kigyógyulhatsz minden betegségből, kilábalhatsz a szükségből, élhetsz sikeresen és boldogan, megtalálhatod ideális társadat.
Soha ne hidd el, ha valaki az ellenkezőjét állítja.
Egyedül tőled függ. És attól, hogy mennyire engeded át az irányítást a szívedben lévő isteni Fénynek...

1. EGYSÉGTUDAT

Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes.
Felismerem, hogy az egyetemes teremtő erő és intelligencia elválaszthatatlan részeként létezem.
Lélek és tudat formájában bennem van az egyetemes erő és értelem. Harmónia, egészség, békesség, öröm, bőség, igaz szó és ihlet formájában áramlik át rajtam.
Felismerem, hogy gondolataim teremtőerővel rendelkeznek.
Az történik velem, amit érzek, és azzá válok, amit elképzelek. Minden fontos lépésemet az egyetemes bölcsesség irányítja.
Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja.
A bennem lévő teremtőerőt szabadon használhatom.
Teremtőerőmet a közösség javának szogá1atába állítom.
Amint ezeket az igazságokat érzem, és gondolom, megteremtem a tudatosság új ciklusát, és átalakul az életem.
Az egységtudat és öröm természetes lelkiállapotom.
Világomban minden rendben van.

2. MEGBOCSÁTÁS

Szeretem magamat, ezért a régi sérelmeket elengedem és megbocsátom.

Kivétel nélkül mindenkit elengedek, aki valaha megsértett engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot, és az élet minden örömét kívánom.

Valahányszor eszembe jut a neve valakinek, aki bántott, ezt gondolom: „Elengedlek. Az élet minden öröme a tiéd. Szabad vagy, és én is szabad vagyok.”

A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a szívembe. Teremtőerőm felszabadul, és építő módon használhatom.
Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, akik lelkileg, szellemileg és testileg betegek.
Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek.
Világomban minden rendben van.



Boldog születésnapot!

Holnap lesz egy éve, hogy blogirásba fogtam. Jó ötlet volt?

Igen, azt hiszem. Legalábbis én élveztem minden percet, amit itt töltöttem.

Ismerősöket ugyan nem sikerült szerezni, jóformán semmi kapcsolatom nincs az olvasóimmal.

Bizonyára az én hibám.
De lehet, hogy igy is jó.

Ha sikerült bárkit lekötni, szórakoztatni, irományom által tanulsággal szolgálni, egy kis örömet szerezni valakinek, már elértem a célom.

Köszöntelek Benneteket.

Legyetek továbbra is a vendégeim!

Ebből az alkalomból most megyek is és elkészülök gyorsan, hogy illendően ünnepelhessem az egy éves évfordulót.
Holnap is megtehetném, de valószinű ájult fáradtan fogok hazaérni és aléltan heverészek majd egész nap.
Dolgozni fogok éjszaka. Immár a hetedik nap lesz egyhuzamban.

Az élet szép!

Az út a cél!

  Az emberek szive-lelke telve van vágyakkal. Terveket szövögetnek, célkitűzéseik vannak. Tárgyakat eseményeket, személyeket kivánnak az életükbe és más, jobb minőségeket, mint amivel rendelkeznek, körülveszi őket.
  Körülnéztem önmagamban, találok-e hasonlókat. Kisebb elképzelésekre leltem, de én nem tudok nagyokat álmodni. Már, vagy még nem. 

 

  Súlyos megélhetési nehézségeim az új munkahely és a nagylelkűen támogató osztrák fiatalember jóvoltából megoldódni látszanak. Mindezzel annyi eredményre jutottam, hogy talpamon stabilan, egyenes derékkal megállva immár előre tekinthetek, de az emelkedést, szárnyalást még csak nem is fontolgatom. Még nem tudok repülni. Menetelek, gyalogolok át a mindennapjaimon, szem előtt tartva annak a lehetőségét, hogy egyszer majd azért utamba kerül egy kifutópálya, ahol nekiiramodva emelkedni kezdhetek, s talán egyszer végre szárnyra kapok.

  Utam során nem hagyom figyelmen kivül a közlekedési szabályokat, útjelző táblákat és lehetőség szerint azok útmutatásai alapján haladok, mert tudom, hogy akkor nem tévedhetek el. Figyelmemet nem a célra szegezem, hanem okulva a tapasztalatokból, az egyes lépésekre koncentrálok. Mert tudom, minden egyes lépés fontos, azokból tevődik össze az út egésze. Ha nem nézek a lábam elé, légvárakat kergetek, gödörbe léphetek. Ha rohanok figyelmetlenül, könnyen elbotlok, vagy idő előtt kimeritem minden energiámat.

 

  Valójában nekem nincsenek is konkrét céljaim. Halványan a távolban dereng valami, s az odavezető útról is felvillannak jelzőfények, de élesen, tisztán csak a következő lépést látom. Ez mindig is igy volt. De mig régen a bokagyötrő buktatókkal nem foglalkozva, sötétben tapogatózva, szememet megbabonázva egy misztikus fényillúzióra szegezve dühödt akarással tajtékozva küzdöttem magam előre rengeteg sérülést okozva ezzel önmagamnak, most leginkább csak az útra figyelek.

  Mert közben rájöttem: Maga az út a cél!

 

  Lesznek még megpróbáltatások, kisértések. Fogok még, mint lámpafényre szobába tévedt káposztalepke túl közel repülni a világitótesthez sérülést okozva szárnyaimnak. Fogok még falhoz csapódni őrült száguldással, mint az az ijedt denevér, amit a kórházfolyosón láttam keringeni nyitott ablakot, szabadulást keresve.

  Hosszú-hosszú idő óta most először van alkalmam magányosan ugyan, de békésen, határozottan gyalogolni az életben. De figyelmemet már a következő kihivás vonta magára. Már látom. Közeledik. Addig erőt gyüjtök és kifejezem hálámat, hogy erre lehetőségem adódik.

  S ha bekövetkezik, megteszek mindent, ami csak tőlem telik.

Örökkévalóság

 

"Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság".

A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek... minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül... csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit."

Vass Albert

Drámai, rohamos belátás

Itt látható magyar felirattal. Nézd meg, nem bánod meg!

www.ted.com/talks/lang/hun/jill_bolte_taylor_s_powerful_stroke_of_insight.html

Jill Bolte Taylor olyan kutatási lehetőséget kapott, melyet kevés tudós kívánna önmagának: masszív agyvérzést kapott, és megfigyelte, amint agyfunkciói: mozgása, beszéde, és öntudata, egymás után kapcsoltak ki.

Megdöbbentő(?) történet!

A követendő "Nyolcas út" spirituális úton járók számára

1. A helyes megismerés.
2. Ennek nyomán az erős elhatározás.
3. A meggondolt beszéd.
4. A tettek, amelyek nem szülnek többé karmát.
5. Fáradhatatlan törekvés.
6. A vágyak bilincseinek széttörése.
7. A jelenségek szüntelen vizsgálata, szűrése.
8. Belső elmélyedéssel létrehozott magasabb tudatállapot, a kivánságok, ragaszkodások kötelékeitől szabadon.

  Szobám falán már évek óta bekeretezve függ ez a nyolc pont és a következő öt. Néha ránézek, elolvasgatom. Nekem segitséget nyújt, erőt ad. Mert eszembe juttatja a céljaimat, az utamat, az okokat és indokokat, elgondolkodtat, figyelmeztet, megmagyaráz.
Ha megoldhatatlannak tűnő nehézségek előtt állok, ha minden a feje tetejére áll az életemben, ha komoly konfliktusaim adódnak, ha tragédia, betegség jelentkezik a sorsomban, ha úgy érzem semmi nem sikerül, elolvasom az öt pontot, s az elfogadás lágyan ölelő, megnyugtató burka vesz körül szinte azonnal.

Ami veled történt:

1. Próba
2. Negativ erők ellenállása.
3. A megoldáshoz meg kell változnod!
4. Kisértés, vagy megpróbáltatás. Erkölcsileg kell legyőzni.
5. Régi karma. Intelligensen viselt, ledolgozandó!
   


 


  Mert már megértettem, tudom, hogy "Az ember szellemének, jellemének a történésekhez való viszonya határozza meg jó, vagy rossz sorsát!"

 

  Mert nem mindegy, hogy a nehéz helyzetekben miről mit gondolsz, mit érzel. Ha hosszú időn keresztül csupa rettenet, félelemmel telt aggodalom nyomaszt, düh, elkeseredés, indulat, tehetetlenség kishitűség foglalja le magának minden percedet, csak ezeknek a dolgoknak megfelelő energiát növesztesz magad köré, ami nem emel fel a problémamegoldás, az elviselés köszöbéig sem, hanem csak visszaránt, s még jobban megneheziti a dolgodat. Jól gondold meg, érdemes-e kitartóan csak a rosszra, a negativ dolgokra, eseményekre koncentrálni.

  Te vagy a teremtő, nagy részben van beleszólásod, s magadnak teremted a sorsodat.

Tehát jusson eszedbe!

Gondolkodni annyi, mint mágiát gyakorolni!

A gondolat ereje...

...avagy minden a fejben dől el!

A gondolatok, a szavak és az érzelmek teremtő erejének látható bizonyítékai.

Tudtad, hogy az emberek számára SZÉP, JÓ, KELLEMES, ELŐNYÖS gondolatok, szavak, képek, érzelmek... hatására rendezett, harmonikus (=EGÉSZet, EGYséget, szépséget tükröző) alakzatba rendeződnek a víz kristályai...

...míg a gonosz, rossz, félelmetes gondolat; bántó, zajos, kellemetlen zene és ilyen érzés hatására csúnya, homályos, zavaros alakzatot vesznek fel?

Ezért hát:

Olyan szavakat mondj/hallgass,

amit szeretnél

életedben!

Olyan gondolatokat gondolj=arról ábrándozz, képzelődj, amit szeretnél!

Olyan képeket nézz, amire vágysz!

Olyan érzelmeket érezz - vagy olyanokról gondolkodj/ábrándozz, amit meg akarsz valósítani életedben!

Véletlenek pedig nincsenek!

  Már egy éve lesz...emlékszem, mintha most történt volna. A kórház teraszán üldögéltem. Túl a délelőtti nyüzsgésen, viziteken, vizsgálatokon és műtéteken, az osztály elcsendesedett. A betegek délutáni sziesztájukat töltötték. Az elesettebbek a kórtermekben, az ágyakban pihentek nővértársam felügyelete alatt, a lábadozók, fentjárók hűs lombok alatt a teraszon üldögéltek velem.
Ahogy ott csendben elmerengve élveztem a langyos, simogató levegőt, néztem a sűrű lombok alól előbújó,  ágak között játékosan bucskázó fénynyalábokat, teljesen elfeledkeztem magamról. csak éreztem, érzékeltem, VOLTAM. Egészen váratlanul ott, abban a pillanatban megjelent a tudatomban egy nagyon határozott és erőteljes gondolat...nem is gondolat...egyszerűen tudtam, hogy ennyi volt, a dolgom itt elvégeztem, mennem kell. Csak meglepettséget éreztem, s rögtön a nyomában önkéntelen elfogadást. Nyoma sem volt bennem ellenkezésnek, pedig korábban meg sem fordult a fejemben hasonló gondolat.

  Aztán mint korábban leirtam, hetekkel később valóban úgy alakultak a dolgaim, hogy elkerültem a kórházból, pedig ennek érdekében én semmit nem tettem.
Azóta próbáltam ráérezni, hová és merre lesz az utam. Tudtam, hogy a gyár, ahová kerültem, rövid és átmeneti megoldás csupán a megélhetés kedvéért, de a valódi utam és helyem meg kell találnom.
Nem töprengtem, nem próbáltam kispekulálni mit, miért és hogyan lenne jó. Tudtam, hogy valahol dolgom van, s ahogy eddig mindig, a sors oda vezet akkor is, ha nem akarom.
Régebben komolyan foglalkoztam kártyavetéssel, tenyérelemzéssel, tanultam asztrológiát, de mint afféle Ikrek-jegyű ember eléggé felületes módon sok minden másba is beleütöttem az orromat. Valamikor régen iciripicirit a számmisztikába is, de mivel majdhogynem diszkalkuliában szenvedek, hamar letettem róla, hogy belemélyedjek. Gyermekkorom óta különös, diszharmonikus kapcsolatban állok a számokkal. A lakcimkártyámon az ajtószám rosszul szerepel, mert eltévesztettem az űrlap kitöltésekor, de a szomszéd lakásra is kötöttem már biztositást szintén emiatt. Ha megkérdezték régebben hány éves vagyok, még annak is utána kellett számolnom.

  Koncentrálnom kell, ha mind a négy gyermekem születési dátumát pontosan fel akarom idézni és volt már, hogy álláshirdetésre jelentkezvén az odavezető úton háromszor hivtam fel a tulajt, ismételje el a házszámot, mert elfelejtettem. Inzulin adagolásakor a nemzetközi egységet beadandó adaggá átszámolni elég komplikált feladatnak tűnt, s csak komoly felelősségérzetem, hivatástudatom és összeszedettségem okán nem hibáztam soha. Sorolhatnám.
Alig egy hete minden előzmény nélkül erős érdeklődés támadt fel bennem és megszállottan kezdtem az interneten kutatni számmisztikával foglalkozó oldalak után és intenziv tanulmányozásukba kezdtem. Két könyvet is beszereztem, illetve annyit jegyzeteltem pár nap alatt, hogy munkától elgyötört ujjaimat alaposan megkinoztam. Minden úgy ment, mint a karikacsapás.

  Asztrológiai és Tarot területén szerzett háttérrel rendelkezve, hatalmas inspirációval támogatva azt vettem észre, hogy korábbi tapasztalataimmal ellentétben fogékony vagyok a számokkal kapcsolatos elemzésre és magáról kinyilt előttem ez a világ. Hihetetlen az az érzék, az a rálátás az összefüggésekre, ami pár nap alatt már megteremtődött bennem.
Elhatároztam magam. Mindenek előtt ezzel szeretnék foglalkozni és mindent elsajátitani, amit ebben a témában csak lehetséges, s nem csak jó, de az egyik legjobb numerológus szeretnék lenni, hogy maximális szolgáltatást nyújthassak azoknak, akik ezt igénylik.
Én és a számok! Hihetetlen!
Ma bekapcsoltam a számitógépet. Kedvenc számmisztikai blogomba léptem be és ott egy szeptemberben induló tanfolyam kinálta magát azonnal az én városomban.

 

Csak néztem a monitort megbabonázva. Ismét kitárult előttem egy kapu, megjelent egy út...hát elindulok rajta és kész.

A keresetem szűken elég a megélhetésre, de jelentkeztem.

Ha ott kell legyek, megteremtődik az anyagi háttér is, tudom.

Nem hiszem, TUDOM!

“A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe!”

(Példabeszédek 15,15.)

"Milyen határtalan a láncaitól szabadult éj!"

Se széditő magasságokba, se gyötrő mélységekbe nem taszitanak mostanság az érzelmeim,  indulataim. Fizikai állapotomat kicsit gyengültnek itélem meg, szellemi képességeim monoton egysikon mozogtak, mig nem kezdtem el számmisztikával felpezsditeni.
Mig testemnek pihenés, addig szellememnek inspiráló, jó szivvel, érdeklődéssel végzett tevékenység a megoldás. Nem mondtam újat, igy van ezzel mindenki.

Érzelmekben nem vágyom a régebben sűrűn átélt szélsőséges ingadozásokra, de ezt a most rám jellemző alig mozduló érzelemvilágot nem tudom miképp értelmezzem. Öntelten úgy is értékelhetném, hogy stabil, kiegyensúlyozott vagyok. Néha lefelé mozdul, kicsit kibillen rövid időre, amúgy stagnál.
Persze tudom, ha újra lennék bátor a kulcsot a zárba illeszteni, s azt az elrejtett ékszerdobozt kinyitni ott a lelkem legmélyén, magányt találnék, társtalanságot, méltatlanságot, kishitűséget, megbántottságot, alkalmatlanságérzést, létbizonytalanságot, hiúságot, túlérzékenységet, elfojtott agressziót, dühöt, tehetetlenséget, bátortalanságot, unalmat, irigységet...ott lapulna csendben mind.
Időnként veszem a bátorságot, felnyitom a ládikámat. A sok súlyos, porlepte rossz emlék, terheltség, nehézség, sértés, bántalom, lelkiismeretfurdalást okozó jellemhibák közt tudom, hogy lennie kell dolgoknak, amik felemelnek, megerősitenek, bátoritanak.

Szétválogatom, lefújom a port, kifényesitem a szépet, megsimogatom, elfogadom, megszeretgetem és elengedem ami úgy gondolom nehéz és visszatart. Sokszor megtettem már. Mindig azt gondoltam, éreztem utána, hogy sikerült, szabad lettem tőlük.
Már láttam a szárnyaimat növekedni, emelkedni, szállni kezdtem újra. Aztán ki tudja mikor, mi módon, minek a hatására szivárogtak vissza lelkem mélyére az aggodalmak? Egyszer csak ott teremtek...vagy mindig is ott voltak elbújva, titkon fészket rakva, érzékelhetetlenül, mig az újabb vállamra telepedő terhek, nehézségek hatására felbátorodtak és erősitést remélve, teret hóditani előmerészkedtek.

Nem fogadom őket ellenségesen. Újból és újból nyiltan rájuk tekintek, lelkem előszobájában köszöntöm és szivem melegéhez közel hellyel kinálom, aztán nagy szeretettel útra bocsátom őket. Köszönettel tartozom nekik. Látni, felismerni, megváltozni, megbocsájtani, szeretni, küzdeni tanitanak.
Bármikor jöhetnek hozzám látogatóba. De beköltözni, sátrat verni, fészket rakni bennem már nem adhatok engedélyt!

Ébredező angyal

 

Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik.

A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban,

és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul.

Az álmok a valóság magjai.

                                                                                                                                       

A SZERETET installálása

Szereplők:
Terméktámogatás: T 
Vásárló: V

T: Igen, miben segíthetek?

V: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?

T: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

V: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem?

T: Első lépésként nyissa meg a szívét. Megtalálta a szívét?

V: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

T: Milyen más programok futnak?

V: Lássuk csak, van: Múltbéli megbántódás, Alacsony önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

T: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a múltbéli megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszútávú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony önértékelést a saját moduljával. A Harag és a Neheztelés programját teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

V: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

T: Örömmel. Menjen a startmenübe és inditsa el a Megbocsátást.Ezt addig kell ismételnie, amig a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

V: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

T: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen frissítésekhez.

V: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet! Azt mondja:”Hiba! A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?

T: Ne aggódjon! Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön szívén még nem futott.

Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

V: Tehát, most mit tegyek?

T: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

V: Rendben, kész.

T: Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot, és kijavítja a hibás programozást.
Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból, és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

V: Megcsináltam. Hé! A szívem új fájlokkal telik meg! Mosoly jelent meg a képernyőmön, és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe! Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

T: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon! Egyébként jó érzés, nem?

V: De, csak szokatlan.

T: Szóval, a Szeretet telepítve, és rendesen fut. Még egy dolog, mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt, és különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal, és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új, és izgalmas változatokat.

V: Köszönöm Istenem!