"Milyen határtalan a láncaitól szabadult éj!"

Se széditő magasságokba, se gyötrő mélységekbe nem taszitanak mostanság az érzelmeim,  indulataim. Fizikai állapotomat kicsit gyengültnek itélem meg, szellemi képességeim monoton egysikon mozogtak, mig nem kezdtem el számmisztikával felpezsditeni.
Mig testemnek pihenés, addig szellememnek inspiráló, jó szivvel, érdeklődéssel végzett tevékenység a megoldás. Nem mondtam újat, igy van ezzel mindenki.

Érzelmekben nem vágyom a régebben sűrűn átélt szélsőséges ingadozásokra, de ezt a most rám jellemző alig mozduló érzelemvilágot nem tudom miképp értelmezzem. Öntelten úgy is értékelhetném, hogy stabil, kiegyensúlyozott vagyok. Néha lefelé mozdul, kicsit kibillen rövid időre, amúgy stagnál.
Persze tudom, ha újra lennék bátor a kulcsot a zárba illeszteni, s azt az elrejtett ékszerdobozt kinyitni ott a lelkem legmélyén, magányt találnék, társtalanságot, méltatlanságot, kishitűséget, megbántottságot, alkalmatlanságérzést, létbizonytalanságot, hiúságot, túlérzékenységet, elfojtott agressziót, dühöt, tehetetlenséget, bátortalanságot, unalmat, irigységet...ott lapulna csendben mind.
Időnként veszem a bátorságot, felnyitom a ládikámat. A sok súlyos, porlepte rossz emlék, terheltség, nehézség, sértés, bántalom, lelkiismeretfurdalást okozó jellemhibák közt tudom, hogy lennie kell dolgoknak, amik felemelnek, megerősitenek, bátoritanak.

Szétválogatom, lefújom a port, kifényesitem a szépet, megsimogatom, elfogadom, megszeretgetem és elengedem ami úgy gondolom nehéz és visszatart. Sokszor megtettem már. Mindig azt gondoltam, éreztem utána, hogy sikerült, szabad lettem tőlük.
Már láttam a szárnyaimat növekedni, emelkedni, szállni kezdtem újra. Aztán ki tudja mikor, mi módon, minek a hatására szivárogtak vissza lelkem mélyére az aggodalmak? Egyszer csak ott teremtek...vagy mindig is ott voltak elbújva, titkon fészket rakva, érzékelhetetlenül, mig az újabb vállamra telepedő terhek, nehézségek hatására felbátorodtak és erősitést remélve, teret hóditani előmerészkedtek.

Nem fogadom őket ellenségesen. Újból és újból nyiltan rájuk tekintek, lelkem előszobájában köszöntöm és szivem melegéhez közel hellyel kinálom, aztán nagy szeretettel útra bocsátom őket. Köszönettel tartozom nekik. Látni, felismerni, megváltozni, megbocsájtani, szeretni, küzdeni tanitanak.
Bármikor jöhetnek hozzám látogatóba. De beköltözni, sátrat verni, fészket rakni bennem már nem adhatok engedélyt!

Ébredező angyal

 

Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik.

A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban,

és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul.

Az álmok a valóság magjai.

                                                                                                                                       

A SZERETET installálása

Szereplők:
Terméktámogatás: T 
Vásárló: V

T: Igen, miben segíthetek?

V: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?

T: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

V: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem?

T: Első lépésként nyissa meg a szívét. Megtalálta a szívét?

V: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

T: Milyen más programok futnak?

V: Lássuk csak, van: Múltbéli megbántódás, Alacsony önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

T: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a múltbéli megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszútávú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony önértékelést a saját moduljával. A Harag és a Neheztelés programját teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

V: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?

T: Örömmel. Menjen a startmenübe és inditsa el a Megbocsátást.Ezt addig kell ismételnie, amig a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.

V: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

T: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen frissítésekhez.

V: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet! Azt mondja:”Hiba! A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?

T: Ne aggódjon! Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön szívén még nem futott.

Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

V: Tehát, most mit tegyek?

T: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

V: Rendben, kész.

T: Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot, és kijavítja a hibás programozást.
Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból, és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.

V: Megcsináltam. Hé! A szívem új fájlokkal telik meg! Mosoly jelent meg a képernyőmön, és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe! Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

T: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon! Egyébként jó érzés, nem?

V: De, csak szokatlan.

T: Szóval, a Szeretet telepítve, és rendesen fut. Még egy dolog, mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt, és különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal, és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új, és izgalmas változatokat.

V: Köszönöm Istenem! 

Ola!

    Ma letellik a szabadságom. Fizikailag kipihentem magam. Viszont lelkileg és szellemileg nem érzem magam topon. De ez egyedül az én hibám, jól tudom. Semmit nem tettem annak érdekében, hogy ez másképp legyen. A bizonytalanság és gyengeség uralkodik bennem és rajtam. Csak lézengek céltalanul. Monoton telnek a napjaim, mind egyformán. Micsoda pocsékolása ez időnek, energiának! De hát testi pihenésnek volt ez a hét szánva. Mit is akartam volna ennyi időbe belesűriteni?
  Holnaptól hát ott folytatom az életet, ahol egy hete abbahagytam, fűszerezve egy kis számmisztika tanulmányozással. A szellemi erőfeszités szokott segiteni. Most hallgatok egy kis Jason Mraz zenét, s előre tudom, potyogni fog a könnyem az elérzékenyüléstől a mosogatóvizbe.
  Ola! Legyetek jók, ha tudtok!

Arra születtél, hogy egy missziót tölts be! 

Dió, te arra születtél, hogy másokat szolgálj. Ez a szám nem a pénz száma, nem ígér hatalmas anyagi sikereket. Azonban az is elõfordulhat, hogy egyszer csak olyasvalamibõl keresel majd sok pénzt, ami addig csupán hobbid volt. Az életedet, inkább a mások, vagy a közjó érdekében végzett szolgálat jellemzi, mint az egyéni érvényesülés keresése. Érdeklõdésed is inkább szellemi, mint anyagi.

 

Szívesen foglalkozol vallási, spirituális és filozófiai kérdésekkel. Sok élettapasztalaton mész keresztül. Általában mások által elkezdett, folyamatban lévõ munkákat viszel sikerre. Érdeklõdésed globális, az egész világ sorsát a magadénak érzed. Elõfordulhat, hogy egy nemzetközi szervezethez csatlakozva végezel karitatív tevékenységet.

 

Érzékenyen reagálsz mások gondolataira, zenére, színekre. Hatalmas lelki és empatikus érzékkel áldott meg az élet. Idealisztikus a gondolkodásod, fontos hogy ideáidat megvalósíthasd. Ügyelned kell arra, hogy ideáid mellet hangsúlyt fektess a hétköznapi élet dolgaira is, vagy legyen melletted valaki aki kézben tartja, az olyan dolgokat, mint a számlák kifizetése és a pénzügyek bonyolítása, ellenkezõ esetben komoly nehézségekbe ütközhetsz.

 

5-ös személyes éved van, ezért sok meglepetésben és fordulatban lehet részed!

Ne készíts nagyon szigorú terveket magadnak, mert könnyen lehet, hogy váratlan forulatokat hoz az életed. Állj készen a változásra és légy nyitott minden kihívásra, amit az élet eléd állít, mert olyan tapasztalatokhoz juthatsz, ami örökre megváltoztatja az életedet és elindít egy úton, ami az álmaid megvalósulása felé visz téged.

Ne csak ülj ölbe tett kézzel, hanem mozdulj ki jót tesz neked most egy kis levegõváltozás, nehány új kapcsolat. Minden szempontból tele lesz meglepetésekkel ez az idõszak most ne törekedj a biztonságra.

 

Anyagiak és munka: A sok meglepetésszerű változást abban a pillanatban inkább nehézségként élheted meg, de mindenképpen a fejlődés felé egy új irányba visz. Légy nyitott és állj készen bármilyen hirtelen fordulatra, mert az idei év a hitedet teszi próbára. Rengeteg tapasztalatot gyűjthetsz, amit később felhasználhatsz, hogy anyagilag és szakmailag is továbbfejlődj. Dőlj hátra, engedd el magad és élvezd, hogy változol!

 

Párkapcsolat: Ez az év sok fodulatot hozhat neked, akár van társad, akár nincs. Ha nincs társad, akkor idén légy az eddigeknél is sokkal nyitottabb, mert az élet olyasmit tartogat számodra, amire eddig nem is számítottál. Ha van társad, akkor készülj fel rá, hogy változás áll be a kapcsolatotokba, amit az adott pillanatban, akár nehézségként is megélhettek, de mindenképpen előrevisz benneteket.

Légy nyitott bármire, ez az év nem a stabilitásról, hanem az újról és a változásról szól.

 

Az élet viszontagságai ellen 

Isten három dolgot adott az embereknek:

Reményt

Alvást

Nevetést

(I.K.)

Numerológia

Találtam magamnak elfoglaltságot. Minden szabadidőmben, minden érdeklődésemmel, minden energiámmal belevetem magam a numerológiába.

Valaha foglalkoztam vele mint sok minden mással, érintőlegesen. Mint az Ikrek jegyű embereket általában, sok minden érdekelt. Roppant érdekesnek találtam, de mindig akadt valami még érdekesebb.

Most újra felfedeztem.

Az elemzést természetesen önmagamon kezdem el (személyiség tipusom 9-es)

A numerológia 9-es személyiség típusa: a Szellemiség 

Egyetemesség, feloldódás, megvilágosodás, érzékenység, spiritualitás, szellemi erő.

A Felfogóképesség, a Művészi kifejezőképesség, és a Spirituális vonal csúcsa ez a szám, ami sok jó tulajdonságot, képességet jelent, éppen ezért a világ tökéletesítése a feladata. A legmagasabb szellemi szám. Mindenhez ért, mindent hamar megtanul, de ha nem következetes, szétforgácsolhatja magát. A legérzékenyebb személyiség típus, nehéz embertársaival harmóniába kerülnie, mert nem képes elfogadni a világ tökéletlenségét, könnyen elszigetelődhet. A békére vágyik, barátnak kiváló, tud azonosulni mások problémáival (cipeli is). A belső béke hiánya nála, a folyamatos zsörtölődésben nyilvánul meg. Passzív agresszor, dühkitörésekkel.

Életfilozófiája: "Egy csónakban ringatózva álmodozni egy tó közepén."

Problémája: Azért kerüli a konfliktusokat, mert ilyenkor az életet alacsony szinten tapasztalná meg.

Foglalkozás: Minden segítő foglalkozás ápolói munkakör, szeretetszolgálat, gyógypedagógus, beteggondozó, művész, látnok, asztrológus, numerológus, ha vannak földi számai (4-es), a legnagyobb vállalkozó lehet belőle, és magas társadalmi pozíciót tölthet be.

Valóban nem vagyok következetes és tényleg jellemző rám, hogy szertelen és nem kitartó érdeklődésem miatt szétforgácsolom a tudásom és energiám. Főleg ezért nem jutok olyan léptekben előre, mint kellene és szeretném, s ezért nem annyira jellemző az a sok csábitóan pozitiv dolog, amit az elején idéztem.
Életfilozófia, probléma, foglalkozás, minden megmosolyogtatóan stimmel.
Végre valami, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, s aminek a tanulmányozásába belevethetem magam. Igérem ez esetben következetes leszek...legalábbis megpróbálom. :)

Köszönöm, jól vagyok!

  Bizony előfordul, hogy minden tudatosságom ellenére maguk alá gyűrnek az élet dolgai, s kis időre elsötétedik bennem a fény és magával ragad a keserűség és a kilátástalanság érzése. Általában hamar magamhoz térek és nem kis munkával, de konokul dolgozva kiverekszem magam a gödörből.

A következő irást is egy közelmúltban átélt megingás alkalmával követtem el. Már jól vagyok.

  A hosszú évtizedeken át bennem szunnyadó és néha nagy erővel feltörő iráskényszer, ami arra ösztökélt, hogy a bennem kavargó és nem szivesen kimondott gondolatokat, életem eseményeit, lelki-szellemi és fizikai kinjaimat, tépelődéseimet, küzdelmeimet megfogalmazzam, papirra vessem mára szinte teljesen kihalt belőlem.
  Mivel azonban természetemből adódóan semmit nem szeretek félbehagyni és lezáratlanul, elvarratlanul hagyni, tartozom egy monológgal.
  Az interneten böngészve régóta világossá vált előttem, hogy útkeresők, útonjárók számára hatalmas a választék olyan oldalakban, ahol mindenki megtalálhatja önmaga hitének, érdeklődésének, fejlettségének megfelelő fórumot, ahol kommunikálhat másokkal, választ kaphat kérdéseire, megoszthatja tapasztalatait, vezetésre találhat, információkhoz juthat és ismereteket szerezhet.
  Én a magam útjáról a mostani időkig bezárólag beszámoltam. A mindennapjaim ezidőszerű bemutatásához, taglalásához nem érzem inspirálva magamat. Kinek is használnék vele?

 

  Hosszú hónapok óta jelen van bennem egy érzés, mélyen, megrögzötten. Eleinte mint egy szellő, vagy fuvallat érintett meg gondolatban, aztán egyre sűrűbb formát vett fel, mint pára, aztán köd, mely rámtelepedett, végül dermesztő eső és jég lepett be, s befészkelte magát, tanyát vert a belsőmben, lelkemben, szellememben is. A haszontalanság, céltalanság, kilátástalanság érzése egyre csak növekszik bennem. Csak azért élni még vagy húsz évet, hogy remegő, fájó végtagokkal botorkáljak haza egy munkahelynek nevezett rabszolgatelepről, hogy fennmaradó időmet bevásárlással, takaritással, házi munkával töltsem el, mert máshoz nincs energiám, annak nincs se haszna, se értelme. Egy életnek nem erről kellene szólnia. Minden szándék, igyekezet, kitartás hiábavalónak bizonyul. Tartalommal, értékkel szerettem volna megtölteni az életem. Csontig csupaszitva fizikai testemet, harminc éven át cafatokra szedve, átvizsgálva a lelkemet, erőmön felül táplálni, művelni a szellememet, kapcsolatot keresve Vele, aki itt lakik a szivemben...mindhiába...úgy érzem nem jutottam semmire. Haszontalannak érzem magam. Nagyon rossz érzés haszontalannak lenni.
  Az ötvenedik születésnapom tájékán öltött határozott, szilárd formát bennem, amikor konkrétan megfogalmazódott, s valósággá vált annyira, hogy önmagamnak ki is mondjam. De nem...leirni nem tudom még!

 

  Egy év! Egy évet adok magamnak. S ha ez alatt az idő alatt nem leszek képes levetni az álarcaimat, ha nem tudok az lenni, aki Vagyok, akkor nem küzdök tovább. Akkor önként hagyom magam, s az vigye a lelkem-szellemem magával, aki akarja!

Mindenkinek kell!

Egy sarok, egy csendes zug kell legyen az otthonomban.  Ha vasbeton, ha panel falak közt van is, de szüksége van rá mindenkinek.



Véletlenek pedig nincsenek!

 Már három éve, hogy beköltöztünk ebbe a lakásba. Sok idő és munka kellett hozzá, mig otthonommá vált.

  Csak olyan dolgok, tárgyak, könyvek vannak most körülöttem, amiknek kézbe vétele, látása, használata örömet okoz, feltölt energiával. Minden rólam mesél, rólam szól, engem jellemez. Tükörképem a szobám, s minden, ami körülvesz. De egyetlen dolog sincs, amitől ha kell, ne tudnék megválni jó szivvel.
  Az otthon léte, melege, mindig fontos volt számomra.
  Két és fél éven keresztül erőmön felül harcoltam azért, hogy megtarthassam ezt az otthont, hogy ne bukjam el a lakáshitelemet. Egyedül élek keresőként, egy gyereket tartok el, tanittatok, lakáshitelt és rezsit fizetek. Gyakran annyi élelmünk volt, amennyit a kórházi maradékból hazavittem. Évekig semmi szórakozás, se egy könyv, sem mozi, csak a felszinen maradásért dolgoztam, egyre kilátástalanabbul.
 

  Aztán egy napon világossá vált, hogy minden küzdelem ellenére tartozásaim annyira megnövekedtek, hogy ennyi volt, nincs tovább...képtelenség! Belefáradtam, már nem is lázadoztam. Elfogadtam, hogy amennyi tőlem tellett megtettem és nem rajtam múlott, hogy kevésnek bizonyult. Felkészültem rá, hogy a bank felmondja a lakáshitelemet és elárverezik az otthonomat.
  Fogalmam sem volt, mihez fogunk kezdeni. Ha a lakástörlesztés helyét átveszi egy albérlet dija, akkor ugyanott vagyok. Már szüleim lakható szőlőpincéje is eszembe jutott lakhatás gyanánt, de mivel az vidéken van másik megyében, a munkahelyemet vesztettem volna el és a gyerekem az iskolába járás lehetőségét.
  - Mit tegyek? - gondolkodtam - Menjek talán egy hid alá lakni?
 

  Akkor jött látogatóba lányom egykori főnöke, barátja Ausztriából.  Vendégül láttam, elbeszélgettünk. Érdekelte a fiatalembert, hogyan élnek nálunk az emberek. Pár rövid mondatban ecseteltem neki a tényeket, az átlagember keresetét, lehetőségeit és kiadásait, saját példámmal illusztrálva.
  Először nevetett, azt hitte viccelek. Aztán hitetlenkedett, ámuldozott, aztán elkomorodott, végül elgondolkodott. Sokáig ült közöttünk töprengve, nem vett részt a beszélgetésben. Térdére könyökölt, állát az öklén megtámasztva nézett maga elé, néha észrevettem, hogy figyel, ahogy beszélek. Mivel ő nem ért magyarul, nem értette, miről volt szó, csak ült közöttünk, aztán egyszercsak váratlanul közbeszólt. Mint derült égből villámcsapás tett egy visszautasithatatlan ajánlatot ő, akit akkor láttam életemben először. Hogy megmentsen az árverezéstől, megveszi a lakásomat a banktól, ami az ő tulajdona lesz, s a lánya fogja örökölni. Én amig élek, benne lakhatok.
 

  Meglepett kérdésemre, hogy miért tenne ilyent, mosolyogva azt felelte:
  - Hadd tegyek valami jót egyszer én is az életben!
  Ez a férfi egy huszonkilenc éves osztrák üzletember. Mindeddig több száz kilométerre élt tőlem ismeretlenül. Vajon véletlenül kerültünk most egymás útjába? Nem, nem! Én rászorultam...ő tartozott, törlesztett...én hálával elfogadtam. Azt hiszem, valamit lerendeztünk egymás között, ami egy előző élet hozadéka lehetett.
  - Nagyon szépen köszönöm. Kimondhatatlanul hálás vagyok. - mondtam neki.
  - Nincs mit. - kacsintott pajkosan pironkodva - Vedd úgy, hogy meg voltál hivva!
  Megjegyzem: hétmillió forintról van szó!
 

  Nem félek.

Soha, semmitől nem féltem igazán az életben.

Bizom a gondviselésben és meg is tapasztalom azt.

A segitség a legnagyobb küzdelmek

és nehézségek közepette,

néha a végső pillanatban,

de mindig megérkezik.

Vagyok, aki vagyok

Van testem, de én nem a testem vagyok.

A testem lehet éppen az egészség, vagy a betegség

Különböző állapotaiban, lehet pihent, vagy fáradt,

de semmiképpen sem a valós Énem.

A testem a megtapasztalás értékes eszköze:

Gondozom, jó egészségben tartom,

De mégsem én magam vagyok a testem.

Van testem, de én nem a testem vagyok.

Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó

Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig Én maradok.

Én magam, a remény és a kétségbeesés idején is, örömben,

Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.

Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy/és

Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább

Uralni, irányitani és használni őket, az is

Nyilvánvaló, hogy az érzelmeim nem én vagyok.

Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

Ők is változóak és egymásnak ellentmondóak,

A vonzódás és taszitás váltakozásában.

Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.

Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktiv:

Fegyelmezetlen, de tanulékony - ez az a szervem, amellyel

Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját

Belső világomat, de ez sem én vagyok.

Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

Én vagyok a központja a tiszta tudatnak,

Képes vagyok arra, hogy

Mestere, irányitója és használója legyek mind

A lelki folyamataimnak, mind fizikai testemnek.

Én az állandó, változatlan Én vagyok.

(Roberto Assagioli)

Szeretlek

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!

(F.Á.)

Nincs rossz fű.

Nincs szél,
ami ne jól fújna.

Nincs hamis madárfütty.

(F.Á.)

Vándor vagy

 "Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?

Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben.

Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.

Nem helyzetekben élsz, hanem útközben. (Márai)

Szösszenet

 
  Tegnap este edzés közben eltörött a fiam kézfejében egy csont. Most jöttünk meg a sürgősségiről. Bár ismerősként kezeltek, mint egészségügyi dolgozót, az egész délutánt ott töltöttük. Hol az osztályon, hol a sürgősségin várták hiába az egyszem orvost, aki mindkét helyen egyszerre látta el az ügyeletet. Türelmetlen volt, ideges, éhes és fáradt. A betegek úgyszintén. Magyar egészségügy. A gondok nem kicsik.
  Hétfőn éhgyomorra viszem a gyereket és ha nem javul a keze, már mitől is javulna, meg is műtik aznap. Majdnem elájult a fájdalomtól, amikor a helyére próbálták húzni az elmozdult csontvégeket. A papirján persze az van feltüntetve, hogy helyi érzéstelenitést kapott, de ez nem igaz.
 

 
  Elég volt a kezére néznem és egyből láttam, hogy eltörött. Délelőtt sikerült egy jót meditálnom, igy még higgadtabban, kiegyensúlyozottabban viselkedtem, ami jó hatással volt a rémült gyerekre. Felvilágositottam minden lehetőségről előre, hogy mi fog történni. Az esetleges fájdalom mértékét nem emeltem ki, de utóbb kiderült, hogy jól tettem. Amikor a gipszelés és a második röntgen után látszott, hogy már jobb, de nincsenek a helyükön a csontok és esetleg újból igazitani kell, már tudta, hogy mi vár rá és tipikus Bak-ként viselkedve kijelentette, hogy ha valaki csak szemmel is illeti még egyszer a kezét, azt felboritva a keritésen keresztül is, de távozni fog.
 

  Hétfőn hát nem megyek dolgozni, ha műteni kell. Nem tudom, mi lenne a jobb. Igy nem tökéletes, de a csontok csodákra képesek, ami a gyógyulást illeti. A gipsz viszont hat hétig ebben a melegben, nagy próbatétel lesz. Na meg az is, hogy az én kétbalkezes gyermekem mostanság egyetlen bal kezére fog tudni támaszkodni.
  Holnap meghivást kaptam a parkerdőbe. Gábor az én tanitóm és barátom telket vett odafent a dombon, s elmegyek megtekintem, hogyan lehet semmit tenni a természet lágy ölén. Jót beszélgetünk vele és fogadott nővéremmel, az ő párjával, akit mint régebben emlitettem, Évának hivnak.
  Szinte minden szabadidőmet a négy fal között, a kilencedik emeleten töltöm. Lehet, hogy elfog majd a szédülés, ha földet és füvet érzek a talpam alatt?



  Békességes, szép hétvégét kivánok minden blogba betérőnek!

Arkangyalok

Szobám falán ott a képük.

Szeretném, ha a blogomban is itt lennének velem.

RAFAEL

Új kezdet, inspiráció, kreativitás, megvilágosodás, gyermekkor

tartozik hozzá.

Ő a gyógyitó.

Évszak: Tavasz

Égtáj: Kelet

Napszak: Hajnal

Elem: Levegő

Nap: Szerda

Szin: Zöld, sárga

Tárgy: füstölő, csengő, toll

Csakra: Sziv

MICHAEL

Fizikai élet,bizalom, ártatlanság, életerő, fiatal kor,szenvedély

tartozik hozzá.

Az arkangyalok főparancsnoka.

Ő a védelmező.

Nyár

Dél

Telihold

Tűz

Vasárnap

Kék és sárga

gyertya, aromalámpa, a nap képe

Köldökcsakra

GÁBRIEL

Érzelmek, intuició, önvizsgálat, érettség, születés, halál, mélység.

A lélek őre. Álmokat, látomásokat segit értelmezni.

Ősz

Nyugat

Este

Viz

Hétfő

Narancssárga

Viz, tükör, a Hold képe

Napfonat csakra

URIEL

A tudomány kapuja. Az átalakulás iránya.

Filozófia, vallás, elme, tudás, bölcsesség.

Lelki béke és nyugalom. Megvéd a spirituális zavarodottságtól.

Növeli az optimizmust.

Tél

Észak

Éjszaka

Föld

vörös

kristályok, inspiráló vallásos képek

Gyökércsakra

A mai nap a jól megérdemelt pihenésé