Véletlenek pedig nincsenek!

 Már három éve, hogy beköltöztünk ebbe a lakásba. Sok idő és munka kellett hozzá, mig otthonommá vált.

  Csak olyan dolgok, tárgyak, könyvek vannak most körülöttem, amiknek kézbe vétele, látása, használata örömet okoz, feltölt energiával. Minden rólam mesél, rólam szól, engem jellemez. Tükörképem a szobám, s minden, ami körülvesz. De egyetlen dolog sincs, amitől ha kell, ne tudnék megválni jó szivvel.
  Az otthon léte, melege, mindig fontos volt számomra.
  Két és fél éven keresztül erőmön felül harcoltam azért, hogy megtarthassam ezt az otthont, hogy ne bukjam el a lakáshitelemet. Egyedül élek keresőként, egy gyereket tartok el, tanittatok, lakáshitelt és rezsit fizetek. Gyakran annyi élelmünk volt, amennyit a kórházi maradékból hazavittem. Évekig semmi szórakozás, se egy könyv, sem mozi, csak a felszinen maradásért dolgoztam, egyre kilátástalanabbul.
 

  Aztán egy napon világossá vált, hogy minden küzdelem ellenére tartozásaim annyira megnövekedtek, hogy ennyi volt, nincs tovább...képtelenség! Belefáradtam, már nem is lázadoztam. Elfogadtam, hogy amennyi tőlem tellett megtettem és nem rajtam múlott, hogy kevésnek bizonyult. Felkészültem rá, hogy a bank felmondja a lakáshitelemet és elárverezik az otthonomat.
  Fogalmam sem volt, mihez fogunk kezdeni. Ha a lakástörlesztés helyét átveszi egy albérlet dija, akkor ugyanott vagyok. Már szüleim lakható szőlőpincéje is eszembe jutott lakhatás gyanánt, de mivel az vidéken van másik megyében, a munkahelyemet vesztettem volna el és a gyerekem az iskolába járás lehetőségét.
  - Mit tegyek? - gondolkodtam - Menjek talán egy hid alá lakni?
 

  Akkor jött látogatóba lányom egykori főnöke, barátja Ausztriából.  Vendégül láttam, elbeszélgettünk. Érdekelte a fiatalembert, hogyan élnek nálunk az emberek. Pár rövid mondatban ecseteltem neki a tényeket, az átlagember keresetét, lehetőségeit és kiadásait, saját példámmal illusztrálva.
  Először nevetett, azt hitte viccelek. Aztán hitetlenkedett, ámuldozott, aztán elkomorodott, végül elgondolkodott. Sokáig ült közöttünk töprengve, nem vett részt a beszélgetésben. Térdére könyökölt, állát az öklén megtámasztva nézett maga elé, néha észrevettem, hogy figyel, ahogy beszélek. Mivel ő nem ért magyarul, nem értette, miről volt szó, csak ült közöttünk, aztán egyszercsak váratlanul közbeszólt. Mint derült égből villámcsapás tett egy visszautasithatatlan ajánlatot ő, akit akkor láttam életemben először. Hogy megmentsen az árverezéstől, megveszi a lakásomat a banktól, ami az ő tulajdona lesz, s a lánya fogja örökölni. Én amig élek, benne lakhatok.
 

  Meglepett kérdésemre, hogy miért tenne ilyent, mosolyogva azt felelte:
  - Hadd tegyek valami jót egyszer én is az életben!
  Ez a férfi egy huszonkilenc éves osztrák üzletember. Mindeddig több száz kilométerre élt tőlem ismeretlenül. Vajon véletlenül kerültünk most egymás útjába? Nem, nem! Én rászorultam...ő tartozott, törlesztett...én hálával elfogadtam. Azt hiszem, valamit lerendeztünk egymás között, ami egy előző élet hozadéka lehetett.
  - Nagyon szépen köszönöm. Kimondhatatlanul hálás vagyok. - mondtam neki.
  - Nincs mit. - kacsintott pajkosan pironkodva - Vedd úgy, hogy meg voltál hivva!
  Megjegyzem: hétmillió forintról van szó!
 

  Nem félek.

Soha, semmitől nem féltem igazán az életben.

Bizom a gondviselésben és meg is tapasztalom azt.

A segitség a legnagyobb küzdelmek

és nehézségek közepette,

néha a végső pillanatban,

de mindig megérkezik.

Vagyok, aki vagyok

Van testem, de én nem a testem vagyok.

A testem lehet éppen az egészség, vagy a betegség

Különböző állapotaiban, lehet pihent, vagy fáradt,

de semmiképpen sem a valós Énem.

A testem a megtapasztalás értékes eszköze:

Gondozom, jó egészségben tartom,

De mégsem én magam vagyok a testem.

Van testem, de én nem a testem vagyok.

Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

Végtelen sok, egymásnak ellentmondó, változó

Érzésem van, de mégis tudom, hogy én mindig Én maradok.

Én magam, a remény és a kétségbeesés idején is, örömben,

Vagy fájdalomban, ingerültségben vagy nyugalomban.

Minthogy képes vagyok megfigyelni, megérteni vagy/és

Megitélni az érzéseimet, és aztán egyre inkább

Uralni, irányitani és használni őket, az is

Nyilvánvaló, hogy az érzelmeim nem én vagyok.

Vannak érzelmeim, de én nem az érzelmeim vagyok.

Ők is változóak és egymásnak ellentmondóak,

A vonzódás és taszitás váltakozásában.

Vannak vágyaim, de én nem a vágyaim vagyok.

Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

Az intellektusom többé-kevésbé fejlett és aktiv:

Fegyelmezetlen, de tanulékony - ez az a szervem, amellyel

Megismerhetem mind a külvilágot, mind a saját

Belső világomat, de ez sem én vagyok.

Van intellektusom, de én nem az intellektusom vagyok.

Én vagyok a központja a tiszta tudatnak,

Képes vagyok arra, hogy

Mestere, irányitója és használója legyek mind

A lelki folyamataimnak, mind fizikai testemnek.

Én az állandó, változatlan Én vagyok.

(Roberto Assagioli)

Szeretlek

- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!

(F.Á.)

Nincs rossz fű.

Nincs szél,
ami ne jól fújna.

Nincs hamis madárfütty.

(F.Á.)

Vándor vagy

 "Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?

Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben.

Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.

Nem helyzetekben élsz, hanem útközben. (Márai)

Szösszenet

 
  Tegnap este edzés közben eltörött a fiam kézfejében egy csont. Most jöttünk meg a sürgősségiről. Bár ismerősként kezeltek, mint egészségügyi dolgozót, az egész délutánt ott töltöttük. Hol az osztályon, hol a sürgősségin várták hiába az egyszem orvost, aki mindkét helyen egyszerre látta el az ügyeletet. Türelmetlen volt, ideges, éhes és fáradt. A betegek úgyszintén. Magyar egészségügy. A gondok nem kicsik.
  Hétfőn éhgyomorra viszem a gyereket és ha nem javul a keze, már mitől is javulna, meg is műtik aznap. Majdnem elájult a fájdalomtól, amikor a helyére próbálták húzni az elmozdult csontvégeket. A papirján persze az van feltüntetve, hogy helyi érzéstelenitést kapott, de ez nem igaz.
 

 
  Elég volt a kezére néznem és egyből láttam, hogy eltörött. Délelőtt sikerült egy jót meditálnom, igy még higgadtabban, kiegyensúlyozottabban viselkedtem, ami jó hatással volt a rémült gyerekre. Felvilágositottam minden lehetőségről előre, hogy mi fog történni. Az esetleges fájdalom mértékét nem emeltem ki, de utóbb kiderült, hogy jól tettem. Amikor a gipszelés és a második röntgen után látszott, hogy már jobb, de nincsenek a helyükön a csontok és esetleg újból igazitani kell, már tudta, hogy mi vár rá és tipikus Bak-ként viselkedve kijelentette, hogy ha valaki csak szemmel is illeti még egyszer a kezét, azt felboritva a keritésen keresztül is, de távozni fog.
 

  Hétfőn hát nem megyek dolgozni, ha műteni kell. Nem tudom, mi lenne a jobb. Igy nem tökéletes, de a csontok csodákra képesek, ami a gyógyulást illeti. A gipsz viszont hat hétig ebben a melegben, nagy próbatétel lesz. Na meg az is, hogy az én kétbalkezes gyermekem mostanság egyetlen bal kezére fog tudni támaszkodni.
  Holnap meghivást kaptam a parkerdőbe. Gábor az én tanitóm és barátom telket vett odafent a dombon, s elmegyek megtekintem, hogyan lehet semmit tenni a természet lágy ölén. Jót beszélgetünk vele és fogadott nővéremmel, az ő párjával, akit mint régebben emlitettem, Évának hivnak.
  Szinte minden szabadidőmet a négy fal között, a kilencedik emeleten töltöm. Lehet, hogy elfog majd a szédülés, ha földet és füvet érzek a talpam alatt?



  Békességes, szép hétvégét kivánok minden blogba betérőnek!

Arkangyalok

Szobám falán ott a képük.

Szeretném, ha a blogomban is itt lennének velem.

RAFAEL

Új kezdet, inspiráció, kreativitás, megvilágosodás, gyermekkor

tartozik hozzá.

Ő a gyógyitó.

Évszak: Tavasz

Égtáj: Kelet

Napszak: Hajnal

Elem: Levegő

Nap: Szerda

Szin: Zöld, sárga

Tárgy: füstölő, csengő, toll

Csakra: Sziv

MICHAEL

Fizikai élet,bizalom, ártatlanság, életerő, fiatal kor,szenvedély

tartozik hozzá.

Az arkangyalok főparancsnoka.

Ő a védelmező.

Nyár

Dél

Telihold

Tűz

Vasárnap

Kék és sárga

gyertya, aromalámpa, a nap képe

Köldökcsakra

GÁBRIEL

Érzelmek, intuició, önvizsgálat, érettség, születés, halál, mélység.

A lélek őre. Álmokat, látomásokat segit értelmezni.

Ősz

Nyugat

Este

Viz

Hétfő

Narancssárga

Viz, tükör, a Hold képe

Napfonat csakra

URIEL

A tudomány kapuja. Az átalakulás iránya.

Filozófia, vallás, elme, tudás, bölcsesség.

Lelki béke és nyugalom. Megvéd a spirituális zavarodottságtól.

Növeli az optimizmust.

Tél

Észak

Éjszaka

Föld

vörös

kristályok, inspiráló vallásos képek

Gyökércsakra

A mai nap a jól megérdemelt pihenésé

Az élet olyan, mint por a szélviharban

  Mégis jöttem, mert esemény van.
  Nem tudom a sokadik munkanap, a fáradtság, a nagy meleg, vagy valami szervi probléma okozta-e, de különös érzeteim voltak egész éjjel munka közben. Mégsem léphet le az ember csak úgy szó nélkül az élők sorából, nem igaz?
 

  Aki volt már várandós, tisztában van azzal, milyen érzés, amikor egy kicsi végtag belülről üti, rúgja az ember hasfalát. Én ehhez nagyon hasonlót tapasztaltam, de a mellkasomban. Szünet nélkül mozog, üt, motoszkál, kopogtat valami, épp úgy, mintha egy élőlényt hordoznék a mellkasomban.
Mintha csak egy megrémült madár verdesne a szárnyával, majd fáradtan megremegne.
Nem érzem kimondottan rosszul magam, fájdalmaim nincsenek. Gyenge vagyok kicsit, de ezt indokolja a feszitett munkatempó.
  Nincs bennem félelem, de zavaró, nagyon zavaró. Ma lesz a nyolcadik munkanapom és lehet, hogy különös éjszaka elé nézek. Aztán lenne három szabadnap, ha az egyetlen szabad hétvégére nem irtak volna elő kötelező túlórát. Mindenesetre eldöntöttem, ma éjjel kimélő üzemmódban fogok tevékenykedni.
  Most megyek, s bár a fürdés a rendszeres napi tennivalók közé tartozik nálam, alaposan puccba vágom magam. Borotválkozás, hajmosás, ondolálás követi.
  Mégsem fordulhat elő, hogy csapzottan vigye el az ember lányát a rohammentő! Nem igaz?

Hűsitő italok...

  Hűsitő italok nélkül szinte elviselhetetlen ez a hőség, de nem panaszkodom. Hypothyreosis-om okán egy időben még nyáron is borzongtam, télen pedig hatalmas bundába burkolózva is, például a buszmegállóban várakozva olyan hangosan kocogtak a fogaim, hogy a körülöttem állók elképedve figyeltek a szemük sarkából. Abban az időben bárhogy védekeztem volna is ellene, a csontomig hatolt a dermesztő hideg, s nem tehettem ellene.
  Nem mondom, hogy jól érzem magam, nagy nyomást érzek a szivem táján, a munkabirásom jelentősen csökkent a meleg hatására, de nem vagyok már húsz éves, s valóban embert próbáló az időjárás..
  Hogy jobban viseljétek ti is, küldök egy kis frissitőt. Egészségetekre váljon!
 

  Ma hajnalban hazaértem munkából és azonnal a főzéshez láttam, amig még elviselhető volt a hőmérséklet a lakásban. Tökfőzeléket készitettem rudban sült fasirozottal, mert egyik gyermekemnek ez volt a napokban a kivánsága.
  Másik fiam, a kisebbik örömmel vetette magát a tányérra
- Székelykáposzta! - ujjongott - Imádom!
  Megállt a kanál a kezében - Ez nem az. Nem baj, nem rossz, megeszem. Anya! Finom ez a zöldbab.
  - Nem zöldbab, az tök - feleltem, de akkor már elfogyott a tányérról az utolsó falat is.
  - Fúj! - nézett rám fancsali képpel - Én utálom a tököt!
 
  Tegnap ahogy terveztem, elmentem a könyvesboltba és megvettem azt a könyvet, ami velem szeretett volna jönni. Ismét nem csalódtam. Pont most, pont erre a könyvre van szükségem.
  Minden benne van, amit húsz év alatt autodidakta módon, s transzcendens világ támogatásával megtanultam, de sokkal magasabb szinten tárgyalva, összefoglalva. Értem ezt úgy, ahogy minden tudást el lehet sajátitani kisiskolás, középiskolás és egyetemi szinten is a való életben.
  A könyv cime: Az emberi lét titkai, Spirituális emberismeret. Váradi Tibor irása.
 

  Megemliti több helyen egy másik könyvének három kötetét, célozva rá, ha valaki adott témában bővebben akar tájékozódni, ott megteheti. Már rá is kerestem az interneten. Szakitok a kényszeritő hagyományokkal, s következő hónapban megrendelem mind a hármat. Jobb lenne még ebben a hónapban, mivel huszadika után szabadságon leszek, s ilyenkor a lakást szoktam rendbe tenni, sétálgatni és találkozni egy baráti házaspárral, egyébként szabadidőm kihasználatlan. Most sem lesz nyaralás, sem programok, amikre elmehetnék. Kedvezőtlen anyagi helyzetben nem lehetséges ilyesmit tervezni. Ez megint nem panasz akart lenni, csak tényként lett megemlitve.
  Olvasni lenne jó. Meditálni végre ismét rendszeresen, legalább azokban a napokban. Kemény munkám mellett fizikailag és szellemileg is olyan állapotban vagyok, hogy nem tudok leülni meditálni már hosszú hetek óta, mert simán elalszom, vagy rosszullét kerülget. Nagyon érzem a hiányát.
  Most két napig valószinű nem irok blogot. Fáradt a testem. Úgy aludtam, olyan önkivületben, hogy amikor felcsörgetett valaki, valamilyen görög bizsucég alkalmazásában, azt sem tudtam hol és ki vagyok. Kicsit hihetetlen a hivás, először azt hittem, álmodtam, de ott van a telefonomban, háromszor is keresett, egyszer fel is vettem. De az a görög bizsucég! Lehet, hogy félreértettem valamit?

Fagyifa

  Nagyon meleg van. A nehéz fizikai- és a gyári munkát végzőknek védőitalról kell gondoskodni a munkáltatóknak és óránként öt perces szünetet kell biztositani.
  Ehhez képest nyolc órát dolgoztam keményen két rövid szünettel a 150 fokkal üzemelő zsugoralagút mellett, ami ontotta a forróságot. Védőital? Jéghideg szóda, amit nem mindenki ihat meg bűntetlenül. Néha már nyelni sem tudtam, porzott a torkom.
 

  Úgy gondolom, ma éjjel fagylaltkehellyel fogok álmodni, vagy egy fagyifávali...már ha egyáltalán el tudok aludni ebben a meleg lakásban. A szekrény tetején kovácsoltvas állványban karácsony óta ágaskodó gyertyák már megadták magukat és lemondóan visszahajoltak egészen a talpig.
 
 
  Ez volt a negyedik munkanapom és ezt követi még négy pihenőnap nélkül ebben a forróságban.
  A télről fantáziálok, amikor hülni járt belém a lélek.
  A macskámra nézek és elszégyenlem magam. Szegényke a padlón hever, lábai az égnek ágaskodva hagyják fedetlenül szellőztetésre tárt pocakját. Rajtam legalább nincs bunda.

Jegyezd meg!

Ugye Te is tudod, hogy nem a testednek van lelke,

hanem a lelkednek van teste!

Haiku-k

Sorsom
harangja.
Ismerem, értem szól már:
esti hűvösség.

Parányi lényed

felejtsd el végre: ünneped,

lélek, ez a nap.

Tapsolok egyet:

Visszhangja már virradat.

Fönn a nyári hold..



Sirhalom, évek

múlása, mit őriz még

a tűrő-páfrány?

Hiába van nyár,

az egylevelű páfrány

csak egylevelű.

Ezen az úton,

nézd, ahogy senki se jár

egy őszi estén.

Ne sirj kabóca.

A szerelmes csillagok

sorsa is válás.

"A földön éltem és lassan felderültem." (M.S.)

  Nagyon várom a holnapi napot. Iszonyúan ki vagyok éhezve valami szellemi táplálékra. Mivel napról-napra, beosztással élek, számolom a napokat, mennyit kell még aludni, hogy jöjjön a fizetésnap, s mehessek a könyvesboltba. Hiszem, hogy az a könyv kerül aztán birtokomban, ami mostani helyzetemben, állapotomban leginkább a segitségemre lesz.
  Mindig igy szokott lenni.
 

  A héten a cégen belül saját kérésemre, egészségügyi okokra hivatkozva másik üzemrészbe kerültem. Sajnos a kezem már nem alkalmas a betanult munka végzésére. A mostani talán menni fog. Ez sem könnyebb, hiszen őrült iramban ontják magukból a gépek az anyagot, s ha nem gépen dolgozom éppen, akkor az előirt darabszám teljesitése követel feszitett, néha már embertelennek tűnő munkatempót.
  Újra kell betanulnom, több helyre is. Ismerkedem az anyaggal, a feladattal, a gépekkel, a munkafolyamattal, az adminisztrációval, az új munkatársakkal. Igyekszem megfelelni mindenkinek, főképpen magamnak és ez elég nagy elvárás önmagammal szemben. Nem vagyok lelkes, nem boldogkodom, de teszem a dolgom legjobb tudásom szerint.
 

  Az előző helyről az első pillanattól kezdve utánam járnak a volt munkatársak. Megállnak a hátam mögött, amikor szünetre mennek, viccelődnek, évődnek, érdeklődnek, mit csinálok most és hogy tetszik. Hangos köszöntéssel fogadnak, ha munkába érkezem, keresik a társaságomat az udvaron ha szünetelünk és gyakran hallom: hiányzol.
  Bizony, jó elmenni bárhonnan, hogy ha nem is hittem el, de vegyem végre tudomásul, szerethető vagyok, szeretnek.
  Egyik lány ma azt mondta nekem: Aki veled nem tud kijönni, az nem jön ki senkivel.
  Hihetetlenül boldoggá tett ez az egyetlen mondat. Mert felismertem abban a pillanatban, mennyire igaz. S mert tudom, emlékszem ki voltam valaha. Mert látom a kettő énem közötti óriási különbséget, érzékelem a hatalmas változást.
 

 
  Valaha nem volt békesség a környezetemben. Örökös harc, versengés, csatazaj, intrikák, pletykák okozta összetűzések, örökös vitatkozás, veszekedés, hangoskodás, locsi-fecsi...ez zajlott úgy körülöttem, mint bennem. Nagyon sok mindentől sem riadtam vissza, hogy elérjek valamit, amitől szebb, jobb, okosabb, és értékesebb lehettem mások szemében.
  Most, hogy már nem küzdök az elismerésért, a figyelemért és elfogadásért, most kapom meg csak úgy, magam miatt. S tudom, a változásért a változtatást legelőször és elsősorban önmagamon kellett elkezdenem.

Furcsa dolog az élet

Furcsa dolog az élet, ha nem vagy hajlandó elfogadni mást, csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt!

(W.S.M.)

 Már beszámoltam a kórházba való másodszori visszatérésemről, de az még nem mondtam el, hogy elérkezett az az idő, amikor egyre gyakrabban elfogott az az érzés, hogy a múltban ott elkövetett hibák és hiányosságok ki lettek már egyenlitve. A beilleszkedési zavarokat leküzdöttem, a munkatársak és betegek szeretetét kivivtam, feladataimat maradéktalanul képes voltam ellátni, s mivel további megtapasztalnivaló és ismeretszerzés vár, ideje továbblépni oda, ahol dolgozhatok még meglévő hiányosságaimon.

A munkaerőpiacon tapasztalható nehézségek miatt meg sem fordult a fejemben a felmondás lehetősége. S bár egyre inkább lépéskényszerben éreztem magam, hónapokig figyeltem és várakoztam, mikor jön el az idő, hogy válthassak. Pontosabban tudtam, hogy a sors majd megteszi ezt a döntő lépést helyettem.

Egy nap behivott magához a főnővér és szomorúan közölte, hogy egy dolgozótól meg kell válnia és ez az ember én leszek.

Verocska és köztem kellett választania, de neki magasabb végzettsége van, tiz évvel több tapasztalata, amúgy meg most jár le az ötéves szerződésem, amiről én egészen megfeledkeztem.

Döbbent és csodálkozó tekintettel nézett békésen mosolygó arcomba. Nagyon félt a reakciómtól és meglepte az elfogadó magatartás. Búcsúzáskor az ő szemében ragyogtak könnyek.

A városban több gyár is üzemel. Meg sem fordult a fejemben, hogy a szakmámban keressek állást. Egyetlen gyár neve tűnt fel elmémben és tudtam, ott fogok dolgozni annak ellenére, hogy azt sem tudtam, mit is gyártanak.

Két jelentkezési lapot adtam be pár hét különbséggel, mindkettőt indok nélkül elutasitották. Igy hát kitöltöttem egy harmadikat is. Felvettek. Ott dolgozom már nyolc hónapja.

A jelenlegi mérleg a következő:

A főnökeimet, munkatársaimat szeretem, ők is engem.

A munkába betanultam, bár eleinte nagyon nehezen ment. Sokat szerencsétlenkedtem, rengeteget hibáztam, de most nem keseredtem el. Saját magamat biztatva, néha kifigurázva, optimistán álltam a helyzetekhez, s ha a lányok selejtet bontottak, odamentem megkérdezni: mi van, ezt is én csináltam?

Ha csak egy gép közelébe mentem, hozzá sem értem, máris elromlott, leállt, visitott a vészjelző.

A kezemből nap mit nap folyt a vér, mert elvágtam szikével. Már megjegyezték: neked hiányzik a kórház és a vér, azért csinálod. A főnököm tehetetlenül vigyorogva tárta szét a karját mondván: te egy katasztrófa vagy!

Nem szegte kedvemet semmi.

Lefogytam hat kilót, megizmosodott a karom, Az ujjaimban kezdtek megvastagodni, begyulladni az izületek, a hüvelykujjam a megerőltetéstől maradandóan károsodott, egyetlen gyógymódja akés lesz egyszer.

Mindezt iszonyú fáradtan, de konfliktusok nélkül viseltem. Hat-hét napot dolgozom egyhuzamban, egy pihenőnap után újra hat-hét munkanap következik. Gyalog megyek-jövök a munkahelyről, nem kis távolságról. Néha már dülöngélek a fáradtságtól és fájdalmakkal küzdök.

Van úgy, hogy elfog a gyengeség és felbuzdul bennem a lázadozás, morgok magamban, elégedetlenkedek a nehézségek miatt, aztán elhalkul bennem.

- Elhallgass! - mondom magamnak. - Van munkád, jól keresel, egészséges vagy, kedvelnek. Nyugalom!

Hát, igy van. Igy élek mostanság.

Várom a pillanatot, amikor itt is letellik a mandátumom és az élet nyújt számomra más lehetőséget, nyit egy új utat, a gyárban is sikerül a pótvizsga és a következő osztályba léphetek.

Az ideális otthon...lehetne

 Nem gondolkodom luxuséletmódban, de kezdjük a maximumon, és a minimumonfejezzük be, amit még szivesen bevállalnék, amit még képes lennék örömmel tolerálni.

A természet közelsége a legfontosabb számomra. Mondom ezt egy kilencemeletes ház legfelső szintjén lakva. Viszont ha kinézek az ablakon, a lábam előtt fekszik a város az összes zöldjével, látom a távolban a dombságot, s szinte szemmagasságban úszkálnak a felhők és repkednek a madarak.

 

Az éjjel álmodtam. Egy erdőben utaztam, ami tele volt gyönyörű mesebeli házikókkal. Kicsivel, naggyal, egyszerűvel, cifrábbal... Dimbes-dombos erdei-hegyi utakon haladtunk. Csak fák, bokrok, erdei növények, virágok, utacskák és házikók mindenfelé! Kapkodtam a fejem, nézelődtem a sok szépség láttán boldogan. Soha nem volt még ilyen mesebeli, örömteli álmom. 

  Én hiszek abban, hogy a legparányibb viskót is lehet kedves, meghitt, otthonos kuckóvá varázsolni.

Még a legvacakabb albérletet is képes voltam úgy belakni, hogy minden barátom boldog mosollyal vackolta be magát nálam valamelyik sarokba, ha meglátogatott...és itt most nem kizárólag és elsősorban a stilusérzékre, jóizlésre gondolok, mint kizárólagos és elsőrendű szempontra, bár az sem elhanyagolható.

 Ha harmónia uralkodik a tárgyak és szinek alapján, ha abban az otthonban harmónia uralkodik tárgyi és szellemi értelemben is, akkor az a tökéletes otthon, legyen akár csak egy kajiba.

  Számomra talán nem is lehetne ideálisabb pihenőhelyet elképzelni a képen látottnál. Naphosszat képes lennék üldögélni ilyen környezetben. Maga a kényelem, a béke és a nyugalom szigete. S ha a kilátás dimbes-dombos tájra nyilik, az maga lehet a földi menyország.

   Ugyanez a helyzet, csak már a falakon belül. Tiszta, világos szinek, sok fény, puhaság és kilátás, amerre a szem ellát.
 Egy könyv, halk zene, madárcsicsergés, amúgy néma csend.
 Békesség.

 

 Könyvtár és olvasószoba mindig, minden lakberendezési álmomban szerepelt. Falakat beboritó könyvespolcok, rengeteg könyvvel.

 Egy csinos kis iróasztal, ahol dolgozni lehet.

 Azt hiszem egy valaha volt életem emlékei tükröződnek vissza e vágyamban, mert akkora bennem a szeretet az irás után, s annyira nincs tehetségem hozzá, hogy csak ezzel magyarázhatom a kötődést.

  A nappali...lehetne. A család, a barátok vendégül látásához, nagy beszélgetésekhez, családi ünnepekhez, a békés estékhez és nappalokhoz.

 

Régi, vagy új stilusú hálószoba? Majdnem mindegy. A nagyon modern áll csak távol tőlem. Természetes anyagok, pasztell szinek, ez a fontos, s szűz aszcendensemből következően a tisztaság, rend és szimmetria.

...és itt vége is az álmodozásnak.

Ébredj fel! - mondom szeretettel, kedvesen magamnak - És tekints ki az ablakodon!