Angyal a tűzben...avagy a lélek élveboncolása

Tanulj!

2012-02-25T22:06:00.001+01:00

"Tanuld meg a víztől követni utadat. / Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. / Tanulj az árnyéktól őrködni éberen. / Tanulj a sziklától megállni helyeden. / Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér. / Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen. / Hogyan kell életed leélni csendesen. / Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred. / Hogy kell szépen élni és szépen halni meg. / Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg. / Tanulj a rózsától tisztán maradni meg. / Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed. / Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. / Tanulj az árnyéktól alázatos lenni. / Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. / Tanuld négy évszaktól ismerni az időt. / Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd. / Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj. / Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj. / Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, / Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya. / Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses. / Tanulj kismadártól: szabadon repülgess. / Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő. / Mindentől tanuljál, mert minden veszendő. / Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, /

Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!"

Ősi norvég vers: Tanulj!

Táncolj!

2012-02-24T19:20:00.002+01:00

"Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget."

(Vavyan Fable)

Föld hivja tavaszt...

2012-02-23T09:39:00.001+01:00

Föld hivja Tavaszt...

Föld hivja Tavaszt!

Tavasz jelentkezz!

Vétel.

Zorán: Kell Ott fenn Egy Ország --Tell Me There`s a Heaven

2012-02-21T19:05:00.000+01:00

Bánatos angyalkám, az én kicsi lányom

2012-02-21T17:51:00.000+01:00

Egy fiú "elment".

2012-02-20T18:28:00.001+01:00

Autóbalesetben meghalt a lányom szerelme.

Búcsúzunk Tőled Dominik. 23 év. Ennyit éltél.

Nem találok szavakat.

Örülök neked!

2012-02-17T20:53:00.001+01:00

Két napja dolgozom. Ugyanaz a hely, ugyanaz a helyzet, ugyanazok a nehézségek...és mégis...!

Annyira más minden, mint amennyit változtam ebben a három hétben. Másképp nézek, látok, hallok és érzek.

Ebben a két napban számtalanszor hallottam azt, hogy "örülök neked", s ölel boldog-boldogtalan! Mindenki mosolyog rám.

Vasszigoráról, morcosságáról közismert üzemvezetőnk ma odajött hozzám, holott soha egy szót sem váltottam vele, és azt mondta "örülök, hogy visszajött". Kicsit zavarba jött, enyhén elpirult saját szokatlan reakciójától.

Örülünk hát mindannyian. :)

Eddig is jó kapcsolatom volt mindenkivel, de ez a szeretetteljes fogadtatás meglepett. Nem vagyok egy "partiarc". Nem veszek részt a szokásos felületes szócséplésekben, amik a nehéz munka okozta fásultságot, kimerültséget teszik a gyárban elviselhetővé. Valami másért kedvelnek. Valamiért, ami én vagyok.

Amikor nővérként dolgoztam és én kerültem műtőasztalra, akkor is azt mondtam, megérte a sok szenvedés, mert igy megtapasztalhattam munkatársaim irántam érzett aggodalmát, törődését és szeretetét.

Az utóbbi öt évben ezekből többet kaptam, mint az előző negyvenötben együttvéve.

Nem régóta tudok igazán elfogadóan, feltétel nélkül szeretni...szinte bárkit. Máris érzem a hatását.

Remélem ez az állapot nem csak átmeneti. Gondozom magamban, mint a legdrágább növényt, mert még-még növekednie kell!

A szív erényei

2012-02-14T08:58:00.002+01:00

Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom:

1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.

2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.

3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.

4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.

5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.

6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.

7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.

8. Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.

9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.

10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége.

11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg.

12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé... Fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság.

13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.

14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. Ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. Az élet balgaságain, pedig tudjunk nevetni...

15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.

16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság, e mindenki számára hozzáférhető formájával.

17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint.
Tatiosz

Balogh Béla - A boldogság nyomában

2012-02-10T12:44:00.002+01:00

Van úgy, hogy a régi út az új?

2012-02-08T16:26:00.000+01:00

Ma felhivtak a munkahelyről, ahonnan elbocsájtottak...szeretnék, ha visszamennék. Két hét sem telt el.

Ezalatt az idő alatt fokozottan ügyeltem arra, hogy semmi negativ gondolatnak ne engedjek teret magamban. Rendszeresen meditáltam, spirituális témájú könyveket, irásokat olvastam, lélekemelő zenéket hallgattam.

Próbáltam felkésziteni magam arra, hogy megérezzem, meglássam, meghalljam az intuiciót, valamiféle megerősitést magamban, hogy milyen irányt jelöl ki ezek után a sorsom. Felkészültem rá, hogy ha meglátok egy utat, akkor követni is fogom.

Aki már dolgozott gyárban, az ismeri a közeget, az ott fellelhető szellemi minőséget, illetve annak hiányát.

Több, mint tiz éve elmenekültem egy gyárból, mert nem tudtam beilleszkedni. Minden téren megbuktam, minden energiámat elveszitettem.

Most annyira sikerült elfogadtatni magam és elfogadni mindent és mindenkit, hogy utánam nyúlnak és visszahivnak.

Régen azt mondtam, én nem tudok ilyen közegben élni, létezni. Kibillenek, elveszitek mindent lélekben, szellemben, amiért addig keményen megdolgoztam, amit elértem. Most vagyok már olyan erős és elfogadó, ha valaki felém nyújtja a kezét, akkor nem húz le, hanem én vonom, emelem magam felé a nyugalmammal, szeretetemmel, jókedvemmel?

Pozitivnak, jónak lenni egy ashramban, spirituális közegben nem nehéz. Ott nem kihivás.

Ahol nagy a hiány, ott kell a segitség leginkább.

Pár barátomat megkérdeztem, mi a véleményük. Mindannyian megpróbáltak lebeszélni a visszatérésről mondván, hogy nekem most már konkrétan spirituális úton kellene járnom, nem pedig az egészségemet feláldozni a gyárban. Tény, hogy valóban ért egészségkárosodás, s ha visszamegyek, elkerülhetetlen a további behatás.
De mi az a spirituális út? Szerintem a hétköznapokban ugyanúgy lehet valaki spirituális, nem kell feltétlenül pódiumon előadást tartani vélt, vagy valós bölcsességünkről.
Ha legalább valami elképzelés, vágy hajtana valamilyen irányba, valami elfoglaltság felé ezen az úton! A számmisztika érdekelt volna, de ahogy jelentkeztem a tanfolyamra, azonnal megszűnt. Jósoltam már kártyából, tanultam asztrológiát, tenyérelemzést. Volt úgy, hogy ebből éltem. Nem vonz.

Egyik barátnőm azt mondta, amikor nem tudott lebeszélni: Kivánok az utadhoz minden jót...és világits!

Ha most ez az út nyilott meg előttem, amelyik visszakanyarodott, hát megyek a gyárba.

Van úgy, hogy a régi út az új?

Szeretni jó

2012-02-05T21:43:00.000+01:00

Van nekem egy vörös kislány macsekom.

Imádom a kutyákat, ezért másfél éve a születésnapomra kaptam a lányomtól egy cicát...mert szerinte ez igy logikus.

A kutyákról mindig tudtam, hogy értelmes, tanitható lények, akik tele vannak szeretettel, hűségesek és imádattal néznek a jó gazdira. A macskákat soha nem értettem. Nem igazán tudtam elnézni nekik, hogy mindenre meg lehet őket tanitani, amit ők meg akarnak csinálni, de csak azt, semmi mást.

Ha a kutyámnak az mondtam "maradsz!", ha a szive szakadt is meg, de nem mozdult. A macska ha el akar menni, akkor el is megy, még ha húsz körömmel rugaszkodik is el az arcodról.

Persze egy gyönyörű, icipici cicának ki is tudna ellenállni? Mostanra mindketten megszelidültünk. Már nincsenek szétmarcangolt függönyök, tépett bútorkárpitok. Ha elcsábul és próbálkozna csimpaszkodni, csak összeakad a tekintetünk és méltatlankodó nyau-val, kelletlenül elfordul vágya tárgyától.

A szekrénysor csúnyán megcsonkitott, lerágott sarkait lefestettem vizfestékkel, hogy ne villogjon messziről a világos fa szine. Dühös voltam kiabáltam a macsekkal mérgemben, miközben javitottam. Kerek, tágranyilt szemekkel, döbbenten nézett rám. Azóta is felugrik a szekrény tetejére, de nem nyúl hozzá, megértette...talán. Felengedem, mert ott szeret lustálkodni. Igaz, nem kért soha engedélyt. Elhúzom a függönyt, hogy szabadon nézegethessen, figyelhesse a repkedő madarakat.

Nagyon körültekintően kell szellőztetnem, mert vettem már ki az ablakból, amikor több macska volt a párkányon kivül, mint bent, s a probléma abból adódik, hogy a kilencedik emeleten lakom.

A konyhaablakon kiugrott már a függőfolyosóra, ahol dühöngve tombolt az északi szél. Arra lettem figyelmes, hogy vadul dörömbölt a mancsával a bejárati ajtón, bebocsájtást követelve.

Szépen összeszoktunk. Ha eszem, felül velem szemben a székre és nézi a kanalat, ahogy meritek és a számhoz emelem. Kenyérből, pogácsából mindig kap egy kis gombócot. Maga elé húzza a mancsával, s megfalatozza. Hogy mit művel a palacsintáért, azt látni kellene!

Ha húst szelek a konyhapultnál, két lábra állva ácsorog a térdeim között. Ha mosogatok, a kukára áll mellettem, mancsát a pultra teszi, fejét közéje támasztja és nézi, mit csinálok.

Értem a nyávogásból, ha inni kér és meg kell nyitnom a vizcsapot a fürdőszobában, mert csak ott hajlandó a szomját oltani.

Kerestem már háromnegyed órán át kiáltozva utána a lakásban, és a könyvespolcon a könyvek mögül volt képes némán figyelni, de nem mozdult. Máskor csak szólitom: Tita! - s már felel is jellegzetes hangon, ami semmi máshoz nem hasonlitható és azt jelenti: Igen?!

Csak megjelenik és látom az ábrázatán, testtartásán, hogy most rosszalkodás és őrült száguldozás következik, vagy egyedül szeretne lenni. Nem hizelgős cica. Néha zokon is vettem, hogy fél percig sem lehet szeretgetni, máris mehetnékje támad.

Mostanság azonban másképp vannak a dolgok.

Pár hete történt először, hogy amikor leültem a számitógép elé, felugrott az ölembe. Útban volt, letettem jobbról, felugrott balról, újra le és ismét fel. Azóta ha odaülök, rögtön megjelenik.

Mióta nem dolgozom, sokat olvasok, zenét hallgatok, meditálok, nyugodt vagyok és békés. Inkább, mint azelőtt.

Már nem tudok úgy leülni a fotelba, hogy ne akadna egy bundás vörös, aki ne gömbölyödne azonnal az ölembe, s ne dorombolna ott békésen, akár órákon át. Néha még az olvasásról is elfeledkezem. Minden szőrszálat ismerek az orrán, hogy milyen szinű és merre hajlik. Nem is tudtam, hogy a cicának apró szempillái is vannak.

S azt sem tudtam, hogy egy akaratos, öntörvényű macska olyan boldog, izgatott toporzékolásra képes, mint az enyém, ha a konyhaablakban várakozva engem hazaérkezvén a liftből kilépni meglát.

Szeretni jó...

Ha szomorú leszel

2012-02-05T11:20:00.001+01:00

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

(Wass Albert)

Életerőnk megőrzése

2012-02-03T17:05:00.000+01:00

Bizonyított tény, hogy a mai modern életvitel mellett, az emberek egy nap 24 órájából körülbelül napi átlag 4 órát töltenek önpusztító, és életrabló gondolatokkal. Ezek közé tartozik, az idegeskedés, a panaszkodás, a hibáztatás, az önsajnálat, az önmarcangolás, a halasztgatás, stb. Sajnos a szakirodalom leginkább a rossz szokások, és az önpusztító gondolatformák végtelen lajstromának összeállításával foglalkozik, ahelyett, hogy a pozitív életerősítő és életigenlő praktikákra koncentrálna. Pedig ezek a nagyon egyszerű hétköznapi mentális gyakorlatok segíthetnek az életerőnk megőrzésében, fenntartásában, és újrateremtésében:

Hetente legalább egyszer aludjuk ki magunkat! Addig aludjunk, amíg a szervezetünk kívánja, ne ébresszük magunkat vekkerrel, hagyjuk, hogy elménk jelezze mikor regenerálódott teljesen. Bátran és lelkiismeret-furdalás nélkül hagyjuk magunkat aludni!

Reggeli első gondolatunk mindig valami jó és éltető legyen! Adjunk hálát, és érezzünk örömet, hogy egészségesen ébredünk! Ébredjünk rá a világ mindennapi csodájára!

Igyekezzünk gondolatainkat napközben is a pozitív történésekre irányítani!

Figyelmünkkel azt tüntessük ki, ami jó! Hangosan mondjuk ki ezeket magunknak! Például:

Ez jól esett! Ennek nagyon örülök! Ez nagyon tetszik! Jó, hogy segítesz! – Ne szégyelljük mások előtt megfogalmazni a bennünk születő jóleső érzéseket!

Csak azokkal a dolgokkal foglalkozzunk tartósan, amikre közvetlen ráhatásunk van! Teljesen felesleges azon bosszankodni, és hosszasan társalogni arról, hogy drágább lett a benzin, kevesebb járatot indít a BKV, stb. Figyelemenergiánkat arra a tennivalóra fordítsuk, amivel itt és most dolgunk van!

Ha valaki panaszkodni kezd nekünk, nyugodtan szakítsuk félbe, még ha a másiknak elsőre rosszul esik is! Mi irányítsuk és tereljük a beszélgetést arra ami megtehető, ami segít vagy megoldást jelent ebben a helyzetben! Ha tanácstalanok vagyunk, inkább hallgassunk, és ürítsük ki fejünket, engedjük el negatív gondolatainkat!

Tudatosan válogassuk meg, milyen információval táplálkozunk! Vegyük tudomásul, hogy a szenzációhajhász napi sajtó és híradó főként a katasztrófák és rosszhírek szószólója, ami teljesen torz és hamis képet fest a világról. Tudatosan keressük a jó híreket, és a környezetünkkel inkább ezekről társalogjunk!

Olvassunk lélekemelő szépirodalmat, bölcs gondolatokat, verseket, bármi olyat ami megérinti a lelkünket! Ami továbbgondolásra vagy cselekvésre késztet!

Hallgassunk olyan zenét mindennap, amitől jókedvünk támad! Bátran perdüljünk táncra! Nem a tánctudásunk az érzés számít!

Iktassunk be mindennapos sétát az életünkbe, mikor csendben ’céltalanul’ bóklászunk! Eközben csak szemlélődjünk, és hagyjuk, hogy gondolataink cél nélkül, szabadon szárnyaljanak. Minél több dolog jut eszünkbe sétánk közben, annál jobb! Ne ragaszkodjunk ezekhez a gondolatokhoz, ne akarjuk ezeket megjegyezni, vagy feljegyezni!

Figyeljünk környezetünkre! Vegyük észre milyen szép a világ! Ne csak az emberekre koncentráljunk, vagy arra amit az emberek tesznek. Figyeljük a felhőket, a fákat, a madarakat, az állatokat! Bátran álljunk meg, és csodálkozzunk rá arra, ami számunkra újdonság!

Ne siessünk! Induljunk mindenhová időben, tervezzünk tartalékidőt, hogy legyen időnk ’késni’, ha kell!

Tegyük életünk mindennapos részévé a más emberekkel folytatott eszmecserét! Ügyeljünk rá, hogy havonta többször is legyen időnk barátainkkal tartalmas dolgokról beszélgetni! Ne csak fecsegéssel és felszínes dolgokról beszéljünk! Merjünk életünk lényegi kérdéseiről beszélni barátainkkal! Ha nincs kivel megosztanunk életünk fontos dolgait, lelkileg elszegényedünk!

Ne csapjuk be magunkat a magányos ember mítoszával! Az ember, társas lény. Keressünk magunkhoz hasonló mentalitású és érdeklődésű társaságot! Ha azt gondoljuk: „Mindenki hülye!”, vagy, hogy „Egyetlen normális embert sem ismerek!”, tartsunk önvizsgálatot, mi akadályozza meg bennem, hogy másokat szeressek és elfogadjak! A magányos ember hosszútávon elsorvad egyedüllétében! Arra koncentráljunk ami a más emberekben szerethető és jó, meglátjuk hamarosan ők is így viszonyulnak majd hozzánk!

http://www.tarrdaniel.com/documents/Ezoteria/eletero_megorzes.html

Ne félj!

2012-02-02T14:35:00.000+01:00

Ne félj, ne félj!

Múlóban már a tél.

A nap, a nap

lassan erőre kap.

Remény, remény

ragyog az ág hegyén.

De még, de még

tartja magát a jég.

De már, de már ripeg-ropog,

akár az ablak üvege,

ha labda töri be.

(Kányádi Sándor)

A tökéletes társ

2012-02-01T10:46:00.000+01:00

"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ,

csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek.

Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk

tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket.

Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk.

Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk:

"Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"

(Andrew Boyd)

Egy próbát megér!

2012-01-31T18:10:00.000+01:00

Találtam pár csodaszép képet. Elképzeltem, milyen lehet ott élni, ahol készültek. Néztem őket, elmélyedtem a látványban, engedtem, hogy hatással legyenek rám. Varázslatos érzés volt. Mindegyik fotó kiváltott bennem valami megfoghatatlant, valami más, valami új minőséget az előzőhöz képest. Tegyetek egy próbát, ha van kedvetek.

Az ember nem tépett falevél

2012-01-27T18:33:00.001+01:00

"Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az.

Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint már túl késő bármit is tenni; hogy a mögöttünk lévő út már annyira tönkre van téve, hogy nincs esély egy olyan jövőbeli út megrajzolására, amely akár egy kicsit is más lesz.

Mindig van az úton egy olyan pont,

amikor új utat jelölhetünk ki.

És megpróbálhatjuk követni.

Nincs élő ember,

aki ne tudna újrakezdeni."

Lafayette Ron Hubbard

Új utak

2012-01-26T00:35:00.004+01:00

...és eljött a nagy nap. Munkanélküli lettem. Várható és éppen ideje volt. A kezem, az ujjaim annyira fájnak, hogy a kardigánomat nem tudtam begombolni.

Már úgy mentem dolgozni éjszakára, hogy a lányomat megkértem. tizenegy órára jöjjön vissza értem. Korán bementem, kitakaritottam a szekrényemet, kidobáltam minden felesleges dolgot és összecsomagoltam a holmimat. Vittem ajándékot a közvetlen munkatársaimnak. Nyugodtan vártam a műszakkezdést, miközben mindenki remegve, aggodalmaskodva találgatta, ki lesz az a két ember, akinek felmondanak.

A nagyfőnök személyesen jött be tiz órára, közölni a hirt. Erre még soha nem volt példa. Elmondta a kötelező szabadkozó magyarázatot a leépités szükségességéről, s én mosolyogva hallgattam végig.

- Semmi gond - mondtam neki - kérem a papirokat, mit kell aláirni.

Már a folyosó végén jártam, amikor visszanéztem. Még mindig ott állt és nézett utánam.

Bár ilyen esetben a biztonsági őr felügyelet mellett kell kiüriteni a szekrényt és ki is kisér azonnal az üzemből, a homlokomra csaptam, hogy elfelejtettem baseball ütőt hozni, amivel bosszút állhatnék és megrongálhatnám a gépeket és még visszasurrantam a csarnokba, mindenkivel kezet fogtam, mindenkit megölelgettem, aki közel állt hozzám. Kiosztottam az ajándékaimat, letörölgettem a többiek könnyeit és kisétáltam.

Új feladatok, új kihivások, új utak várnak rám. Nagy izgalommal és kiváncsisággal teljes várakozás van bennem.
Egy új fejezet kezdődik.

Te mit választanál?

2012-01-25T07:51:00.000+01:00

"A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.

A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.

- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.

- És azután? - kérdezi a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.

- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.

- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.

- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit..."

Felhők fölött

2012-01-24T18:15:00.000+01:00

Felhők fölött - Mezőhavas és cserepes között - Szováta, fotó: Kisfaludi Zoltán

Burj Khalifa Observation Deck @ Dubai

Repülj!

2012-01-24T07:45:00.001+01:00

"A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása. (...) Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél.

Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva. Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát és megfosztanánk a repülés képességétől.

Végképp nem ez a célom veled. Fiacskám, a fájdalom tudja a módját, hogy a szárnyadat szegje, és megfosszon attól, hogy képes legyél repülni.

És ha ez a fájdalom hosszú időn keresztül kezeletlen marad, akkor könnyen megfeledkezhetsz arról, hogy mindenekelőtt arra teremtettelek, hogy repülj!"

/William P.Young: A Viskó/

2012-01-22T17:29:00.000+01:00

Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni. Az ő számukra egy világ dőlt össze.

Wass Albert

A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.

Ernest Hemingway

Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.

Pam Brown

Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.

Jókai Mór

Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem.

Vavyan Fable

Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor az azt jelenti, hogy valaki, vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske.

Alan Alexander Milne

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.

Douglas Adams

Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.

James Herriot

Még két nap...!

2012-01-21T17:32:00.000+01:00

Csütörtökön reggel hat órakor, munkakezdés előtt összehivott bennünket a művezetőnk és közölte, hogy délután egy óráig eldönti, ki lesz ötünk közül az a kettő, akiknek megköszöni az eddigi munkáját és akik megkapják a felmondásukat. A döbbent csöndben kolléganőim elváltozott arcát figyeltem. Meglepetés, félelem, döbbenet tükröződött rajtuk.

Tavaly november végével befejeződött a leépités és az év utolsó munkanapján úgy búcsúzott tőlünk a főnökünk, hogy mindenki nagyon kösse fel az alsóneműjét, mert januárra már annyi megrendelést kapott a cég, hogy a csökkent létszámmal alig fogjuk győzni a munkát.

Erre tessék...

Az elbocsájtás hallatán bennem nem mozdult meg semmi. Mintha nem ért volna váratlanul, pedig...de.

Ahogy a többiek, úgy én sem sejtettem semmit. Mégis...ugyanaz, mint a kórházban...derűsen, mosolyogva vettem tudomásul, hogy esetleg mennem kell.

Ma már szombat van. Még semmi hir. Változott a helyzet. A művezető próbál egyezkedni a vezetőkkel, hiszen ő tudja csak igazán, milyen kevés embere van, s ha még csak kettőt veszit, már nem tudja hozni a műszak az elvárt teljesitést.

Hétfőn éjszakára megyünk. Akkor fogjuk megtudni, mire jutott...megyünk, vagy maradunk.

Aki ebben az országban él, tudja mit jelent ma munkanélkülivé válni egy ötven év feletti nőnek.

Ha maradnom kell, maradok. Ha menni kell, békésen kisétálok a kapun, tudva, hogy semmi nem történik ok nélkül. Valahol, valami már rám vár. Új feladat, új lehetőség, új kihivás.

Még a kórházban dolgoztam, amikor már tudtam, hogy egy gyárban nekem még ha rövid időre is, de "jelenésem van".

Talán letelt az időm, megtanultam, amit kellett, bepótoltam, amit elmulasztottam, alkalmazkodtam, elviseltem, megszerettem, ami elől előző alkalommal elmenekültem.

S most letellett a mandátumom?

Még két nap...!

Hát persze, hogy szeretlek.

2012-01-19T17:44:00.000+01:00

Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam.

(Vavyan Fable)

Amikor elkezdtem szeretni magam...

2012-01-17T11:42:00.000+01:00

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
HITELESSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá -
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÉRETTSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ŐSZINTESÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt "egészséges egoizmusnak" neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
ÖNSZERETET.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
EGYSZERŰSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hgy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol MINDEN történik. Minden napot megélek. Ez a
TÖKÉLETESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
EZ AZ ÉLET!

(Charles Chaplin)

Gyönyörködjetek velem!

2012-01-16T09:47:00.002+01:00

Ez, meg az

2012-01-16T09:42:00.000+01:00

Nem az számít mi történik veled, hanem az, hogy hogyan éled meg...

Jól vagyok...de néha jobban.

“Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.”

‎

"A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul te választottad."

‎"Szeretnéd, ha szeretnének, mert te nem szeretsz; ám attól a pillanattól fogva, ahogy te szeretsz, már nem kérdezed, hogy szeret-e valaki vagy sem."

“Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”

Vágyaink

2012-01-13T19:20:00.001+01:00

"Ha a Dalai Lámát megkérdezik a vágyait illetően, valószínűleg teljesen mást fog mondani, mint az emberek nagy többsége. Mert aki fejlettebb érzelmi intelligenciával bír, az nem illúziókat fogalmaz meg. A Dalai Láma lehet, hogy csak annyit fog mondani a vágyairól: jó lenne este meginni egy forró teát. És mosolyogva fog lefeküdni. Mosolyogni pedig azért tud, mert belülről elfogadta, hogy az, aki. Hogy emberből van. Az elfogadással ugyanis olyan energiákat szabadíthatunk fel magunkban, amelyek a hadakozásban elvesznének, és így a vágyaink megvalósítására tudunk koncentrálni."

Dr. Csernus Imre

Tegnap, ma, holnap

2012-01-13T08:15:00.000+01:00

Soha nem teszek fogadalmat az új év alkalmából. Nem vallom azt, hogy az új évvel új kihivások, új feladatok várnának és új terveket kellene szőnöm. Számomra nincs határ Szilveszter és Újév napja között.

A szokásos köszöntőt elmondom, leirom és elküldöm.

Ami elkezdődött egyszer, az folytatódik, vagy megszűnik, megoldom, vagy megoldódik. A tegnap elmúlt, a holnap közeleg.

Semmi nem változik csak azért, mert ma van az év utolsó napja, s holnap lesz egy új évben az első.

Eddig ötven szilvesztert éltem meg, ebből egy alkalommal szórakozóhelyen töltöttem az éjszakát, a többit itthon. Eleinte gyermekként, aztán gyermekes anyaként maradtam otthon. Tavaly merészkedtem ki este egy koncertre a szabadba, oda is fagytam rendesen. Idén meg sem fordult a fejemben.

Hivnak barátok az otthonukba, együtt búcsúztatni az óévet, de valahogy nem kivánkozok ilyenkor el itthonról. Inkább a csendes, beszélgetős és ünneplés nélküli nevetős együttléteket szeretem.

Most éjfélkor kimentem az erkélyre és onnan gyönyörködtem a tűzijátékban. Azt sem tudtam, hova kapjam a fejem, annyi felől szaladtak a tűzcsóvák az ég felé és hullottak, szaladtak, cikáztak, szinesen szikrázva, ropogva.

Ünneplésként számomra ennyi elég volt.

Szinte zökkenőmentes volt az átmenet.

December 30-án a videolejátszóm önhatalmúlag beszüntette működését.

31-én porszivózás közben hatalmas csattanással szikrák kiséretében megadta magát az áramelosztó. Szerencsére a porszivó életben maradt, ahogy a szintén oda bedugott számitógép, monitor és hangfalak is.

Január elsején a hajszáritóm állt le. Simán. Szerencse, mert két éve a kezemben gyulladt ki és égett le nagy bűzölögve. Ellenben most kicsapott kettő biztositékot, aminek következtében két konnektor kivételével nem volt áram a lakásban két napig. Gyertyával közlekedtünk és attól féltem, az lesz a következő, hogy szerencsétlen macskám lángra kap. Egy hosszú elosztót kivezettem a szobából és felváltva dugtam be hol a hűtőt, hol a mosógépet.

Január 3-án a telefonom halálozott el. Aztán megrepedt a fürdőben a mosdókagyló. Eddig is látható volt rajta hajszálrepedés, de most valamitől megriadva továbbszaladt, megvastagodott. Azóta nagy terpeszben állok eléje, ha feladná a kapaszkodást, a lábam kárt ne szenvedjen.

Utálom, hogy nő létemre villanyt szerelek, biztositékot cserélek, szerelők után futkosok, kilincset javitok ésatöbbi.

Viszont kiváncsian várom a pechszéria elmúltával azt a rengeteg pozitiv eseményt, ami remélem ugyanilyen töményen és sorozatban fog jelentkezni a közeljövőben!

Vannak pillanatok...

2012-01-12T10:50:00.004+01:00

"Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk.

Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben.

Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."

(Zilahy Lajos)

Adj időt!

2012-01-11T15:49:00.004+01:00

Minden amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson.

Csak maradj csendben és adj időt, hogy ami belül van, megtalálhasson téged."

(Eileen Caddy)

BOLDOG ÚJ ÉVET! HAPPY NEW YEAR!

2011-12-30T11:51:00.000+01:00

Ha elmúlik Karácsony...jó tanácsok, bölcsességek innen-onnan

2011-12-29T16:21:00.000+01:00

"Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.

Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.

Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.

Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.

Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.

Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.

Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.

Gyújtsd meg a gyertyákat, használj a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.

Készül fej mindenre, majd sodródj az árral.

Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.

A legfontosabb nemi szerv az agy.

Csak te felelsz a saját boldogságodért.

Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.

Mindig az életet válaszd.

Mindenkinek mindent bocsáss meg.

Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.

Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.

Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.

Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.

Higgy a csodákban.

Isten Isten miatt szeret, nem azért, aki vagy, avagy amit tettél.

Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.

Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.

A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.

Végül csak az számít, hogy szerettél.

Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.

Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.

Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.

A legjobb még csak most jön.

Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.

Engedj.

Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

A barátaink a szabadon választott családunk."

Van nagyobb boldogság...

2011-12-24T20:27:00.001+01:00

...annál, amikor az ember

gyermekei gyűrűjében lehet?

Boldog Karácsonyt!

2011-12-23T19:45:00.000+01:00

Földre szállt angyalok dalával kivánok minden kedves olvasómnak békés, boldog ünnepeket!

2011-12-22T19:52:00.000+01:00

"Évek óta azt halljuk, hogy kiüresedett a karácsony. Az ünnepeink azonban olyanok, amilyenek mi vagyunk. Ha bennünk támadt egy hiány vagy űr, ha a mi érzékenységünk megkopott, az a karácsonyainkon is tükröződik. Ilyenkor mondjuk, hogy az ünnep mélysége már nem érhető el, csak rohanunk, vásárolunk. Valójában nem a karácsony kopott meg, ez inkább annak az embernek az üressége, akinek hiányzik valami, valaki, és a karácsony sajátos tükröt tart elé. Az ünnepen keresztül csak látványossá válnak ezek a hiányok, problémák. A karácsony üzenetét az tudja jól érzékelni, aki ezt az ünnepet egész évben magában hordozza."

Pál Feri

Lélekben készen

2011-12-21T18:46:00.000+01:00

Várom az ünnepeket, várom a Karácsonyt, várom a gyermekeimet, s az utazást, hogy meglátogathassam a szüleimet. Jó érzés, hogy tudom, az év bármely közönséges napján ugyanilyen boldoggá tesznek ezek a dolgok.

Gyönyörködjetek velem

2011-12-19T08:46:00.000+01:00

Az angyal dala

2011-12-18T20:32:00.001+01:00

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

Pont egy éve történt

2011-12-17T19:35:00.000+01:00

Tettem még egy próbát veled, bár előre tudtam, semmit nem változtál.
Nem lángolok, nem küzdök, mint két éve tettem egy ismeretlenért. A kiváncsiság és az unalom vitt bele ebbe a lamourba és képes vagyok higgadtan, csalódás nélkül hátat fordítani neked. Nem csalódtam, mert pont erre számítottam.
Van ékkő ami csillog, ragyog szikrázóan, szemet vakítóan, de nem kell ékszerésznek lenni ahhoz, hogy érzékelje az ember, szemfényvesztés az egész, csupán egy kirakatba való, szépen csiszolt üvegdarab az egész.
Értéket keresek. Értékes, gazdagító, boldogító emberi kapcsolatot. Nem elégszem meg az alkalmi lommal. S hajlandó vagyok egyedül maradni addig, amíg olyan férfit nem találok, aki számára bizsu helyett ékszer lehetek.
Nem könnyítem meg a dolgodat. Nem küldöm el elhamarkodottan ezt a jegyzetet, hogy azt mondhasd, te még annyi mindent terveztél kihozni ebből a kapcsolatból, mint két éve írtad.
Megvárom, hogyan jössz ki ebből, hogyan próbálsz kihátrálni. Élvezettel figyelek.

Alig három hete vagyunk együtt. Ezalatt egyszer már hátat fordítottam neked és azóta is ezt teszem gondolatban szinte minden nap...de még nem léptem meg. Nem akarok elhamarkodottan dönteni. Biztos szeretnék lenni a dolgomban, s ha eljön az ideje, nyugodt lelkiismerettel és meggyőződéssel, kételyek nélkül akarom megtenni.

Mindig szeretet nélkül éltem, társkapcsolatomban is magányosan, bezárkózva, Így alakult. Nem választhattam. De most igen. Senki nem kell mindenáron, csak azért, hogy ne legyek többé egyedül. Nem koldulok figyelmet, szeretetetet, ragaszkodást. Azt kicsikarni úgysem lehet. Ha úgy veszem észre kevés vagyok neked, mást szeretnél, mint ami én vagyok és valaha is lehetek számodra, lehúzom a rolót. Visszavonulok a félhomályba, elzárom az utat a derengó sugár elől, ami néha felőled felém pislákol, mert én már ennyi borongás után melegedni, fürdőzni, hunyorogni szeretnék a szeretet fényében, melegében.

Adott egy férfi. Hedonista. Mindig a mának élt. Kielégítette lehetőségeihez képest maximálisan a vágyait. Szórakozott, evett, ivott, divatolt, utazott, szeretett kedve szerint. Élt, ahogy tetszett. Kemény munka, családi kötelezettségek, nélkülözés nem nyomasztotta. Elégedett volt az életével.

Most kicsit másképp áll a dolog. Lassan ötven évesen az ötven ingén, harminc pulóverén és húsz pár cipőjén kívül nincs semmije. Talán nem látja, de nincs szilárd talaj a lába alatt. Elég elveszíteni a munkáját és oda minden. Barátok vannak. Az jó. Nők? Flört? Ami belefér. Mert még most is az a legfontosabb dolgok egyike.

Azt kérdezte tőlem, hol a bizalom, hol az oda-vissza működő bizalom kettőnk között?

Nehéz ügy. Amikor újra kezdtük és beszélt magáról az első alkalommal, nekem azonnal az fordult meg a fejemben: Nincs otthona, az albérletből is menni kell, elvesztette az üzleteit, elvették az autóját, megtapasztalta a munkanélküliséget...amíg minden rendben volt körülötte, nem kellettem...most hogyhogy megelégedne velem is?

Láttam a flörtejeit az interneten és valamennyit látok ma is.

Látom a rajongást, kiolvasható a bepróbálkozás, a csábító szándék...közben pedig itt vagyok én, itt lennék neki.

Lételeme a flört, a tetszeni, hódítani vágyás.

Luxuscicák, plasztik ajkak és mellek, költői lelkek, dekoratív külső, ez kellene. Igen, vannak igények.

Én nem ilyen vagyok. Ötven éves koromra ki tudom hozni magamból azt, amit ennyi idősen szűk anyagi keretek között lehetséges, de semmi túlzást nem engedek meg magamnak és büszke vagyok magamra.

Könyvet írsz?-kérdi, de nem kíváncsi rá.

Azokat te rajzoltad? - kérdi, de nem akarja megnézni.

Sok veled egy korú férfi rokonom él a városba - mondom és nem kérdi kik azok.

Nem kérdez, nem kiváncsi, nem figyel.

Pedig az apró dolgok...ki kellene derülniük...fontosak. A nagy dolgok láthatóak, nyilvánvalóak...az aprók bizalmasak, vagy nem nyilvánvalóak és attól lényegesek.

Mesterkélt, betanult menő, laza szöveggel kommunikál velem. Emberit szeretnék...szavakat...mosolyt...érintést.

Ahogy rámnéz, nincs kedvesség és szeretet a szemében. Néz és lát, mint egy havert. Figyelem mozdulatait. Egymás mellett fekve símogat. Nem azért, mert én vagyok, mert hozzám érhet, hanem mert szereti a bőrt érinteni, végigsimítani...úgy általában.

Persze, kedvel. Tudom és érzem. De ha élhetné a két évvel ezelőtti életét, lenne pénze utazni azokhoz a távoli nőkhöz, ha adnák magukat, én ismét nem lennék sehol az életében. Itt vagyok, kéznél vagyok. Ki lehet velem mozdulni, adott a figyelmem, társaságom, mosolyom, testem. A flörtöt, csábítást pedig azóta is más kapja, mással műveli.

Én nem a mára koncentrálva keresek társat, párt. Arra gondolok, ki lesz, lehetne velem húsz év múlva is. Ki az, aki elé le akarom tenni a reggeli kávét, akivel egymás kezét fogva, beszélgetve, vagy mélyen hallgatva sétálni indulok. Ki az, akiről gondoskodni tudok és akarok, ha betegség, fájdalom gyötri. Ki az, akinek mosolyog a szeme, ha csak meglát, s hatvan évesen is a fenekembe csíp, átkarolja a derekam és belecsókol a nyakamba, s a fülembe súgja: Jó, hogy vagy nekem, kicsim.

Te azt gondolod, elvarázsoltál teljesen. Hát nem. Csak nézlek és csóválom a fejem.

Nem vagyok hiánypótló, aki itt van, kéznél van, jó, hogy van, és a szenvedélyeid, ábrándjaid, romantikus érzelmeid és csábító, gyengéd késztetéseid közben másokkal, máshol éljed. És ennek semmi köze a bizalomhoz. Nem vagyok bizalmatlan és féltékeny, csak nyitva a szemem és látok. És nem vagyok hajlandó szemet húnyni csak azért, hogy megmaradj nekem.

Kalandozz csak bátran! Ez vagy, ilyen vagy te. Nem baj, ha jó így neked. Miattam ne változz meg, igaz, nem is tudnál már. Csak ez így nem az a kapcsolat, s nem az a férfi, aki kell nekem.

Másodszor sem sikerült. Az első próbálkozásunkat megirtam a "Majdnem szerelem" bejegyzésemben.

Harmadik iromány nem lesz. Velünk, rólunk nem. Kijózanodtam.

VARÁZSKERT

2011-12-14T18:14:00.000+01:00

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: lelkem erejét
egy egész kert virágai hogy isszák.

Én vagyok az a kert:
virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.

Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét:
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van!

Ellenségeim, irigy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat:
hulljon a férges, kell a rovaroknak!

a sebekből új
Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág-raj:hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?

Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.

Szabó Lőrinc

Advent az én városomban

2011-12-13T16:39:00.000+01:00

Mondd ki!

2011-12-13T16:25:00.001+01:00

‎"Senkinek nem biztos a holnapja, sem fiatalnak, sem öregnek.Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz, ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre.
Tartsd magad közelébe, akiket szeretsz, kik Neked a legfontosabbak, és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk.
Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd Sajnálom, Köszönöm, Kérlek bocsáss meg.... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat,...mert senki sem fog emlékezni Rád, a gondolataidért!"

Karácsonyvárás

2011-12-12T16:35:00.000+01:00

Rohanás az életem. Nagyon elfáradok a munkahelyen.

Lassacskán, apránként autó hiján hazacipelem az üzletekből a karácsonyi ebédekhez a hozzávalókat. Kezemben, lábamban az izületek sajognak rendületlenül, kimélni kellene magam. De hát szeretnék kitenni magamért és barátságos, feldiszitett, gyönyörű otthonban, finom ételekkel és süteményekkel látni vendégül kis unokámat, négy gyermekemet és apjukat. Hét éve elváltunk, de azóta is egy kivétellel, amikor nem voltam az országban, együtt töltöttük a szentestét.

Kisebbik fiam név- és születésnapja is ekkor van. Idén lesz nagykorú.

A legszebb ajándék lesz együtt látni őket. Mindig hangos a ház a nevetéstől.

Ilyenkor nincs panasz, nincs zokszó, szomorúság. Nem fér a szobába, nem fér közénk.

Figyelem őket mosolyogva és langymeleg gyengédség árad el a belsőmben szeliden, észrevétlen.

Ez az én karácsonyi ajándékom.

Tél

2011-12-10T10:52:00.001+01:00

Akik szeretik a telet...

Nagy kaland.

Vajon miben mesterkednek?

A "semmi ágán"...de nem egyedül.

Boldognak lenni nem is nehéz. Jól tudják ezt a lovak.

Pfff...ez nedves és hideg...de azért jó játék.

Gyönyörű!
Hideg évszak, jeges tekintet.

Elmegyek messze...

2011-12-07T23:33:00.001+01:00

Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.

Krúdy Gyula

Szerenád

2011-12-05T10:29:00.001+01:00

A kormos égből lágy fehérség
szitálja le üres porát.
Didergve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégsem hallható,
mert zsongva, súgva, és zenélve
halkan szitál alá a hó.

S körülvesz engem, zordon árnyat
egy hófehér, szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mit angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul,
halkan zenél a tiszta hó.

Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csendes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!

Kosztolányi Dezső

Én, én vagyok...

2011-12-03T12:10:00.001+01:00

"Én-én vagyok. Se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni:bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..."

(Reményik Sándor)

Advent

2011-12-03T11:38:00.001+01:00

Végtelen

Kutatom lényed,

keresem az arcod,

formálom emberarcúvá

a mindenséget.

Fogódznék, karom

Feléd réved,

Benned a végtelen

titok egyszerűsége.

Kiáltanék, látom

hatalmas kezed,

titkaid egyikét a

mentő kegyelmet.

Engedd kérni,

hogy megérteni

éljek, elém

tárt

végtelenséged.

Sz. Gy. I.

A szépség

2011-12-02T20:49:00.001+01:00

Az órák, melyek halk remekbe fogták
A szép látványt, mit minden szem csodál
Zsarnokként törnek majd rá, s tönkre rontják
A gyönyörűt, mely most oly fényben áll;

Mert nyarunk a meg-nem-álló idő
Zord télbe hajtja és ott megöli;
Fagy nedvet ront; a friss lomb: lombeső;
Szépség: hó alatt; s táj?: csak romjai!...

Ne lenne akkor üvegcsékbe fogva
A nyár párlata, folyékony fogoly,
A szépség s a hatása oda volna,
És emléke se maradna sehol.

De jöhet tél: szűrt virágnak csak a
Színe hal el; él édes zamata.

(Shakespeare)

Sejtelmes, varázslatos, meseszép

2011-12-01T19:22:00.001+01:00

Egy kép, ami nagyon megérintette a lelkemet...nem tudom, miért

Mostanában nem érzek késztetést arra, hogy magamról irjak, megosszam az eseményeket, gondolataimat.

Tudom, hogy a versek, idézetek némiképp képet adnak arról, milyen lelkiállapotban leledzem mostanság, ezért igyekszem óvatosan válogatni.

Több szinte traumát okozó esemény kavart fel az utóbbi időben. Páncélomat feszegetve arra próbálnak kényszeriteni, hogy lágyuljak, engedjek az erőnek, s hagyjam feltörni, érvényre jutni a bennem lakozó gyengeséget, védtelenséget, gyámoltalanságot, érzékenységet, amit hét lakat alatt tartok fogságban mélyen, vaksötétben gyermekkorom óta.

Falaim engedni kezdtek a nagy terhelésnek, repedések nyiltak, melyeken lopva fény osont a mélybe zárt rabjaim felé. A derengő félhomályban ránéztem elnyomottaimra, s összeszorult a szivem...engedtem szoros láncaikon.

Mindig azt hittem, ha elérzékenyülök, ha gyengének mutatom magam, átgázol rajtam az élet, elsodornak a többiek. Én voltam környezetem, családom, munkahelyem szemében a magabiztos, határozott, mindenkinek támaszt és segitséget nyújtó, megbizható betoncölöp, amire hidat, várat, tornyot lehet épiteni.

Soha, senki nem látott sirni, nem hallott nyafogni, panaszkodni. Naplót vezettem nehézségeimről, amit blogom elejére be is másoltam. Ennyit engedtem önmagamnak.

Nem...mégsem tudom megfogalmazni, amit akartam! Ahhoz le kellene vetnem a páncélinget, ami testemhez forrt, s az álarcot, mely tekintetemet rejti...de készülök rá...nehéz már ez a súly nekem. Magányba zár.

De párszor már tudtam elgyengülve sirni. Kiolvadt a jég a szemeimből.

Már csak a szivemből kellene kiolvadjon...onnan, ahol az ember önmagát szereti.

Megbocsájtod-é?

2011-12-01T19:13:00.001+01:00

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port
hintettem
égszinkék
szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
Hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Dsida Jenő

Mit is kivánok?

2011-11-30T17:34:00.001+01:00

Mészöly Dezső: Az első ló

“Ne nyargalj úgy a vakvilágnak!

Vigyázz, maradj a járt úton!” -

Jól elragadott az a póni…
Miről is kezdtem versemet?

(Ki fesztelen szeret dalolni,

kötött formában is fecseg…)
Olyan siralmas e december,

s olyan hosszú a délután!

Örökké csak gubbaszt az ember,
s eped homályos cél után…

Bús elmebaj! Mit is kívánok?

A mennyországban volna jó,
hol angyalok közt nyargalászik

három leány, s egy póni ló.

Vesd magad a szakadékba!

2011-11-29T17:35:00.001+01:00

Belesüllyedtünk az ostoba, semmit sem magyarázó tények mocsarába, amelyekbe úgy kapaszkodunk, mint a korlátba a szakadék szélén, moccanni sem merünk, gondolni sem merünk arra, hogy az ember belevetheti magát a szakadékba, és nem pusztul el (...), s pontosan ott találja meg az egyetlen igazságot, tulajdon lelkét!

(Wladyslaw Stanislaw Reymont)

Elég mélyről szemlélve a tengerszint is magasság!

2011-11-28T18:11:00.000+01:00

Állapotjelentés

2011-11-28T17:38:00.001+01:00

Magány

Csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.
(Dsida Jenő)

Ha valakit valóban szeretsz...

2011-11-27T15:30:00.001+01:00

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

(Müller Péter)

A zene

2011-11-24T17:58:00.001+01:00

„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót.” (J. W. Goethe)

„Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak.” (P. Coelho)

„A hangoknak legalább oly határozott értelmük van, mint a szavaknak, ha szóval nem is lehet kifejezni őket.” (F. Mendelssohn-Bartholdy)

„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.” (F. Schubert)

„A zene területe a szenvedélyes, meghatározatlan, szabályt nem ismerő érzelem.” (J. J. Rousseau)

„A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.” ( Giuseppe Verdi)

‎" A zene éppoly nagy hatalom mint a pénz, csak annál sokkal jobban lehet tisztelni és szeretni"

„A zene ereje képes a vadállat megszelídítésére. Képes meglágyítani a sziklákat és meghajlítani a göcsörtös, vén tölgyet.” (W. Congreve)

„A zene lelkem lélegzetvétele, s egyszersmind imádságom és munkám.” (Liszt F.)

„Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak

nélkül tudjunk imádkozni.” (John Lennon)

2011-11-23T17:50:00.001+01:00

Egyszer fent...

...máskor lent.

Nézz farkasszemet!

2011-11-23T12:15:00.001+01:00

"Nem tudom, hogy hogy vagy vele, de az utóbbi időben azt vettem észre, mintha a világ eseményei kezdenének kicsúszni még azok kezéből is, akik "látszólag" irányítják, vagy "vezetik" azt. Egyszerűen eltűnik a kontroll, a helyét a kapkodás és a pánik veszi át. Mindenki próbálja a meglévő eszközeivel, a megszerzett tudásával, pénzével és hatalmával újra megfogni a gyeplőt, de minél inkább akarjuk annál inkább kontrollálhatatlanná válnak az események és a lovak fékevesztetten száguldanak a szakadék felé.

Az a valóság, amiben jelenleg élünk, mintha szép fokozatosan darabjaira hullna és mintha semmit, de semmit nem tehetnénk azért, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, vagy visszafordítsuk.

A kérdés az, hogy akarsz e még belekapaszkodni egy olyan valóságba, ami egész eddig életed során többnyire fájdalmat és szenvedést okozott neked, pillanatnyi örömökkel fűszerezve. Vajon képes vagy e hagyni, hogy az a valóság, amiben jelenleg élsz szétessen, és a szétesés helyet teremtsen egy újfajta valóság megszületésének.

Ebben a hónapban elemi erővel támadtak rád az eddigi életed során felhalmozott fájdalmak, sérelmek, félelmek és szorongások, amik az elmúlt hónapokban fokozatosan felerősödtek. Minden, amiről azt hitted, hogy ezen már régen túl vagy (...sikeresen a szőnyeg alá söpörted...), most egyszerre jön elő és követeli tőled, hogy figyelmet szentelj neki és ezáltal újabb energiát nyerjen tőled.

Ezekre a problémákra egyszerűen nincs megoldás. Semmilyen orvosság, semmilyen módszer, vagy terápia nem képes kezelni őket. Ezeket a fájdalmakat nem tudod egyszerűen elmulasztani, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy kinövöd őket. A fájdalmaid, amikkel az évek során szép fokozatosan megtanultál együtt élni egy olyan jól felépített valóság részei, ami szép fokozatosan összeomlani látszik.
Az összeomlással egyidejűleg azok a védőbástyák is leomlanak, amiket pont azért építettél, hogy megóvd magad a további fájdalomtól, de ezáltal bezártad magad egy szűk cellába, amit szépen feldíszítettél és otthonossá tettél. Mi történik akkor, ha a védőbástyáid leomlanak és ott állsz védtelenül, kiszolgáltatva mindazoknak a fájdalmaknak, amiket az eddigi kemény munkáddal a bástyáidon kívül tartottál?

Az igazság az, hogy ez az egész egy tudatos döntés kérdése. A bástyák összeomlása azt jelenti, hogy ennek a valóságnak az ideje lejárt, de ezzel egyidejűleg készen áll számodra a tudat új dimenziója. A fájdalmakra egyetlen gyógyír, ha felismered, hogy saját magad teremtetted őket és soha nem a külvilág szabadította rád őket. Nézz farkasszemet velük és elvesztik feletted a hatalmukat. Tudom, hogy ez sokkal fájdalmasabb, mint korábban bármikor, de nem élhetsz többé bezárva a saját félelmetes valóságodban

Ebbe a valóságba nem lehet menekülni, ebbe a valóságba csak tudatos döntések sorozatának eredményeképpen lehet belépést nyerni. Ebben a valóságban nincs helye félelemnek és fájdalomnak. Ebben a valóságba nem hozhatod magaddal a terheidet. Minden eddiginél keményebb munka vár rád, de most megéri megvívni az "utolsó harcot" a FELEMELKEDÉS zászlaja alatt."

...és a test is én vagyok, kár lenne tagadni.

2011-11-22T18:16:00.001+01:00

Hinni kell

Hinni kell.

Csókolni önfeledten,

S libabőrbe bújt vágyakkal szeretni.

Ölelni forrón, lágyan,

Ringatózni hazugságban,

Hogy jó ez így, s múlni nem fog soha.

De tanúm a gyötrelem,

Hogy múló ez.

Tűnő szikra csupán, mi védtelen

Üvegtestű sellő csak.

Örökre vigyázó szívek dacára,

Tovatáncoló láz.

De kérdezi tán a szív,

dobogjak-e még?

Kérdezi tán a test,

Vágyakba öltözzek s égjek néki?

A pillanatokban van a varázs,

Melyet a szívem úgy féli.

...s rejtőzik magányba.

Hinni kell...

Orbán Gyula

Én vagyok a lélek

2011-11-22T17:13:00.001+01:00

DZSELÁLEDDIN RÚMÍ

Én vagyok a hajnal, a hullámzó tenger,
Én vagyok a föveny, lehe est szelének,
Én vagyok a madár, madarász és háló,
Én vagyok a néző, a tükör s a képek,
Én vagyok a szőlő, a sajt, a must és bor,
Kristály kehely, csaplár és ivó testvérek,
A gyertya és tüzén perzselődő lepke,
A rózsa, fülmile s róluk szóló ének,
Én vagyok a homok, a lapát, mész, mester,
Az alapkő, tető; a közép és szélek,
Én vagyok a gyűrü és a lények lánca,
A teremtés foka, az erény és vétek,
Én vagyok, ami van, s az is, ami nincsen,Dzseláleddin, tudod, én vagyok a lélek.

Egy Út van előttem, melyiket válasszam?

2011-11-21T23:14:00.001+01:00

Válassz! Hol pihennél?

2011-11-21T18:51:00.001+01:00

1.
Sok zöld, dimbes-dombos, friss levegő, kék égbolt...valahol.

2.
Elbújni jó.
Szeretek fészket rakni, bevackolni magam.

3.
Kicsit nomád, kicsit puritán, de ha kipróbálhatnám, nem mondanék nemet.

4.
Szép a tenger. De nekem hiányoznak belőle a hegyek. :)

5.
Számomra az ideális, kikapcsolódásra, megnyugvásra, gyönyörködésre legalkalmasabb
...lehetne!

6.
Csak nézem és nem tudom...ez a határtalanság bennem bizonytalanságot szül.

7.
Egyszerű, békés, kellemes.

Tükör a világ

2011-11-20T16:56:00.001+01:00

A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg

gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki

sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és

magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most

rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban

napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.

Vianney Szent János

Szemünk nemcsak lát, de

teremt is. Úgy működik,

mint egy vetítőgép:

vágyainkat, vétkeinket

, rögeszméinket, elfojtott

indulatainkat, de

szerelmünket s

eszményeinket is rávetítjük

a külvilágra, s azt hisszük,

hogy az olyan is.

Müller Péter

Mert a test szép

formájában semmi

egyebet nem kell

szeretnünk, mint

azt, hogy isteni

eredetű lelkünket

arra a szépségre

emlékeztesse,

amelyet korábban

az istenek között a

maga igaz és

tiszta

mivoltában látott.

Apuleius

„A csendben a lélek

megtalálja az utat a

tisztább fénybe, és

mindaz, ami

megfoghatatlan és

megtévesztő,

kristálytisztasággal

feltárul.”

Mahátma Gandhi

A világ csak tükör,

mely mindenkire

saját

arckifejezését vetíti

vissza.

Thackeray

Szivem minden hit otthona

2011-11-19T07:31:00.001+01:00

Szívem minden hit otthona,

Nem rekesztettem ki soha,

Senkit-semmit belőle:

Így lettem szomjazók bora,

Krisztus-hívők monostora,

Gazellák legelője,

Zsidóknak törvénytábla,

Muzulmánoknak kábakő,

Pogány bálványok háza;

És követem a Szeretet

Útját, bármerre jár is ő,

Retek-fehér tevéivel.

Vándorbotot fogtam, szívem

Megdobban és megyek

Az égi karaván megett,

Bármelyik hit felé vezet.

(Ibn al-Arabi: Szufi hitvallás)

A Tündérkirály

2011-11-18T16:45:00.001+01:00

Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
,Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."

"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
,Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."

"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."
,Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog."

"Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
,Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.

Johann Wolfgang von Goethe

Képek:http://seresdelbosquemagico.blogspot.com/

Sebeink

2011-11-17T14:00:00.001+01:00

A mindennapokban elkerülhetetlenül megsebződünk. Egy-egy rossz mondat, kellemetlen hír napokig visszarezeg a lelkünkben, nem tudunk szabadulni tőle.

Hiába, hogy közben jó is történik velünk: a kedvezőt is megkeseríti, ami fáj.

Hurcoljuk magunkkal, ráül az arcunkra, olykor a másik emberre is átsugároztatjuk nyomott

hangulatunkat.

Azt hisszük, egyedül nekünk van bajunk, s elvár...juk, hogy az egész világ minket ajnározzon. Mohón lessük a gyógyító szót, vagy morcosan letagadjuk megbántottságunkat. Részvétet koldulunk, vagy császárként bezárkózunk... Nem érzéketlenséget prédikálok, nem is azt, hogy felületesen átfuttassuk a dolgokat, esetleg páncélba öltöztessük szívünket - agyunkat, amin aztán nem hatol át semmi, hanem azt javallom, próbáljunk meg a nagyidőben gondolkodni, mérlegelni, súlyozni az események és benyomások között, mi az, ami valóban lényeges, és mi az, ami tipikusan ún. "egynapos bosszúság".

Persze az ember a rátörő érzelmekkel szemben az első percben védtelen; nehéz szelektálni. De talán hasznos az a módszer, amit én is követek (hiszen az én pályámon aztán csőstül akad megbirkózni való), hogy higgadtan megkérdezem magam-magamtól, vajon egy esztendő múlva is fontos lesz-e, amit e pillanatban tragikusan fogok fel...? Ha például leírom egy cetlire a napi rossz élményt, s egy év múlva előveszem, sokszor már nem is emlékszem a tényre, ami annyira felbolygatott.

Vita, gáncs, apró szeretetlenség, a hiúság sebei - nyom nélkül elenyésznek. Ami igazán érintette a személyiségünket, húsz év alatt sem évül el, sajnos; csak a rálátás lesz szélesebb, s a megítélés szigora vagy a kétségbeesés lesz enyhébb. Ne pazaroljuk hát könnyeinket akármire: fogyatkozás az anyagokban, egy bármilyen tárgy elvesztése, munkahelyi kisebb igazságtalanság, elmarasztaló vélemény attól, akinek a szavára amúgy sem adunk sokat, hirtelen haraggal kiejtett cifra jelző attól, aki egyébként nagyon is szeret minket... a nagyidő eltörli. Minden átalakul - minden múlandó.

Érdekes kísérlet: vegyük elő legkedvesebb tárgyunk, amihez görcsösen ragaszkodunk, tegyük magunk elé az asztalra, s képzeljük el a sorsát, keletkezésétől a megsemmisüléséig. Egy töltőtoll. Egy szobrocska. Egy jól simuló selyemblúz. Egy elegáns nyakkendőtű. Miből van? Milyen anyag és hányféle emberi munka kellett hozzá, hogy így összeálljon? Hogy került a tulajdonunkba? S mi lesz a sorsa később? "Az ember tragédiájában" is felsejlik a kórtörvény, hogy még a piramisok is elpusztulnak egyszer, "lanyha szellet" hozza rájuk a homokot, ami ki tudja, mikor, de mégiscsak betemeti őket... Ha az örökkévalóság felől tekintünk parányi dolgainkra, minden veszteség könnyebb, s ha meg-megkarcolják, elnézően mosolyog a szív.

/Jókai Anna/

Az élet a táncos, te pedig a tánc vagy

2011-11-16T16:28:00.001+01:00

"Amikor ölelsz, légy az ölelés; amikor csókolsz, válj a csókká. Felejtsd el a személyedet, hogy azt tudd mondani: 'nem tudom ki vagyok, meghaltam benned, csak a szerelem létezik...' Nem a te szíved dobog, hanem a szerelem szíve; nem a te véred kering ereidben, hanem a szerelem vére; nem a te szemed lát, hanem a szerelem; és nem a te kezed simogat, hanem a szerelem keze. Válj a szerelemmé - lépj át az örökkévalóságba A szerelem megváltoztatja egész lényedet, annak minden dimenzióját. Nem az időben élsz, beléptél a Mostba."

"Csak kevés ember tudja mi a szerelem, és csak azok tudják, akik meg ismerték előtte az egyedüllétet. A magányos ember nem tud kapcsolatot teremteni, túl nagy szükséget szenved. Megpróbálja birtokolni a másikat, mert állandóan gyötri a félelem. A magányos embernek nincs mit adnia, a magányos emberek kiszipolyozzák egymást. A magány sosem szül szerelmet -csak szükséget. A szerelem pedig nem egy szükség. A szerelem luxus. Az egyedüllétből születik, amikor mérhetetlenül egyedül vagy és boldog vagy. Amikor egyedül vagy -gazdag vagy. Amikor magányos vagy -szegény vagy. A magányos ember koldus; koldus-edénye maga a szíve."

"Mi a célja a szerelemnek? A szerelem nem egy tárgy, nem lehet összespórolni, nem viheted a bankba, nincs rá kamat, és csak gyengül benned az ego tőle. Ha belegondolsz, a szerelem egy abszurd dolog; nem lehet kinyomozni az értelmét, tehát nem lehet célja sem. A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja."

"Amikor azt mondod valakinek, hogy "szeretlek", te nem tudod miről beszélsz. Nem tudod, hogy ez pusztán nemi vágy egy szép szó mögé rejtve. És csak rövid ideig életképes, bármely pillanatban eltűnhet. Ha tényleg meg akarod tudni mi a szeretet, felejtsd el a szeretetet. Ha azt akarod, hogy a kerted rózsáktól tündököljön, akkor először a talajt hozd rendbe..."

"A valódi harag gyönyörű, a hamis mosoly azonban visszataszító. Az igazi gyűlöletnek is megvan a szépsége, éppúgy, ahogy egy igaz szerelemnek is, mert a szépség az igazsághoz kapcsolódik. Nem a gyűlölethez és nem a szeretethez – a szépség az igazságból ered. Az igazság bármilyen formában gyönyörű. Egy valóban halott ember szebb, mint egy életet színlelő, hisz az legalább a valódiság legalapvetőbb minőségével bír."

"Szeress és szeress még mélyebben. Szenvedj és szenvedj még mélyebben. Szeress totálisan, és szenvedj totálisan, mert csak így megy keresztül a tisztátlan arany a tűzön, és lesz belőle tiszta arany."

Az egyedüllét csendje

2011-11-15T14:31:00.001+01:00

"Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést."

/Rácz Zsuzsa/

Hol van már a párductestű nyár

2011-11-11T09:59:00.001+01:00

Hol van már a párductestű nyár? Hová költözött?

A szőlővel futtatott lankák ölén
az októberi égről még lezúdul a fény.
De már borízű csendben álmodnak alkonyok,
mint valaha szeretett, majd feledett asszonyok.

Hol van már a párductestű nyár? Hová költözött?

Lásd, árnyékom elnyúlik ólmos, kék köveken,
lángokkal futtatva, miként a szerelem,
az őszi szerelem, mit elsodor lassú szél -
az ösvényt kémlelem, az ösvényt - mert nem jöttél.

És sírva kiáltom a rám zúduló fényben:
itt éltem én. Itt éltem és mégsem,
nem lettem talapzat és csöndből szőtt födém.
Októberi égbolt borulj még fölém.

Hintsd el még bennem, hogy hinni merjek,
az öröklét reményét - hinni, mint egy gyermek.

Indulok tovább. - Így akartam.
Megzörren léptem a rozsdálló avarban.

Míg az ősz - ki tudja hányadik -
a párductestű nyárról álmodik
/Nimród Laboda/

Bukott angyal

2011-11-06T12:43:00.000+01:00

I've always felt so cold inside, clinging on to life
I've always felt at one with the night, fading deep inside
Winter winds are blowing through my life
Deep inside I know that I can run but I can't hide

Fallen angel at my side
Take me by the hand lead me far into night
Far away from this life

I've always felt so drawn to the sea, so deep and wild and free
I've always lived my life through my dreams, to deny life's misery
Winter winds are blowing through my life
Deep inside I know that I can run but I can't hide

A lepkének a Holdba kell szállnia

2011-11-06T09:08:00.000+01:00

Dió bajban van!

Kicsit úgy érzem, felfalni készül az élet.

Az a baj, hogy nem is bánnám, ha bekapna, megrágna és végül kiköpne.

Csak történjen már valami!

Unalom. Elvesztegetett értékes percek, napok, órák és hetek...

Az idő szalad, monoton robog el mellettem....és engem itt hagy mozdulatlanul.

Tenném a dolgomat, harcolnék, küzdenék...ha látnám értelmét...ha lenne kihivás...ha lenne motiváció. Ugyanaz minden nap. Egyhangú taposómalom... Dehogy vágyom én háborúba, dehogyis akarok fájdalmas ütközeteket,vérre menő csatákat! Csak életet szeretnék, nem pedig vegetálni. Hol a búbánatba rontottam el? Merre induljak? Merre nyissak? Néha felcsillan valami, elindulok felé és azonnal szertefoszlik...szemfényvesztés az egész! Eltervezek valamit, úgy tűnik minden támogat, s mire önbizalmam növekedne, s belevágnék a dolgokba, hirtelen utamat állja minden és mindenki...én meg sokkoltan állok és nem értem. Csalogatóan kinálja magát, feltárul, megnyilik egy út, elindulok rajta előbb óvatosan, aztán egyre nagyobb lelkesedéssel, s csak a gondviselés, s néha a józan eszem tart vissza attól, hogy a hirtelen támadt orv szakadékba bele ne vigyen a vágyam támasztotta hatalmas lendület. Már nem tudok mindig a szélén megállni...bele-bele csúszom, egyre mélyebbre. Mindig akad valami kapaszkodó, egy segitő kéz, egy ösztönös gondolat, amit megragadhatok, amiért érdemes kimászni...valami, amit a sors nyújt felém. Még megfogom...még kitornászom magam...bár néha már felteszeszem a kérdést: Nem lenne-e jobb végleg odalenn?

"Az idő s a töprengés...lassan megváltoztatja a látást, és végül eljön a megértés is."

2011-11-03T11:18:00.002+01:00

Még mindig Ősz

2011-11-02T09:51:00.001+01:00

Az ősz a kedvenc évszakom...

...persze a tavasz után.

A legszebb akkor, ha ragyog a nap.
Akkor a legélénkebbek, legpompásabbak a szinek.
Akkor érezni intenziven az évszak illatát.

Gyönyörűséges érzés egy napsütötte domboldalról lenézni a völgybe,
vagy át a másik erdőfedte dombra.
De nézz csak egyetlen falevelet!

Milyen gyönyörű!

Tökéletes alkotás!

Még a köd is tetszik benne. Hűvös és nedves. Mélyeket lélegzem.

Testem, lelkem felfrissül.

Az ősz nem energizál, mint a tavasz.

Az ősz lecsendesit, megnyugtat, szépségével gyönyörködtet engem.

Az esti felhők...

2011-10-30T15:56:00.001+01:00

Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté zsúfolódva áll,
Meghalt a nap.....

Elmúlt. S csodálkozol: a szíved él.
A sóhaj megfeszíti bús kabátod,
Mint agg vitorlát édes, ifju szél.
És messzi partok enyhe rajzát látod.

Ajkad egy új, csodás igét keres,
Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet,
Az esti felhő... hűvösebbet,
Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!

/Tóth Árpád/

Majd elmúlik

2011-10-28T18:51:00.001+02:00

Hangok, szinek, fények, illatok, izek...hova tűntetek?

Néma, homályos, szintelen, jellegtelen, iztelen minden.

Borongós, párás, ködös ősz...

Tegnap még úgy szerettem.

Indulatos, szenvedélyes, dühödt, elkeseredett,

bűntudattal, szégyennel terhes érzelmek,

gondolatok vették át az uralmat bennem.

Látom, hallom, ott kavarognak,

dagonyáznak nem is oly mélyen.

Hagyom. Oka van.

Mint mindig kivárom, s közben ezt mondogatom:

Majd elmúlik...majd elmúlik.

Szergej Jeszenyin

2011-10-26T17:41:00.000+02:00

VÁDLÓN NE KUTASS A SZIVEMBEN

Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre, ma lásd,
de imádom a fényt a szemedben
s a ravasz hitetést, a csalást.
Holtként kiterülve lefekszel,
s kérdőn hajolok föléd:
a róka halált így színlel
s ragadoz hollócsemetét.
De ki bánja? Ölelj: sose félek.
Hamis úgyis e vad lobogás.
Lelkem viharedzett lélek,
sokat érte goromba csalás.
Nem téged imádlak, drága,
csak árny vagy, echo-zene:
arcodban a más arc álma,
akinek csoda-kék a szeme.

Az a másik tán sose jámbor,
s látszatra - ki tudja? - hideg,
de a léptei fénysugarától
lelkem zuhatagja remeg.
Ilyet árnyba, tudom, sose vonhatsz,
s elmégy, ha akarsz, ha nem.
Te még befelé se mondasz
hazugságot szeliden.
Megvetlek téged örökre,
de végül is ezt rebegem:
ha a menny s a pokol nem lenne,
kitalálnánk, hogy legyen.

/WEÖRES SÁNDOR/