2016. jún. 9.

Ha bántanak, ess gondolkodóba...



Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy
beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz,
nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően
magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét,
netán a dühét is lényednek valamelyik
vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem
tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél
vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó
indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének
a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak
kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem
igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád.
Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad
"veri költségbe magát”, hibázik, akár tudja, akár nem:
kárt okoz magának, bánt egy másik embert,
holott az semmire se jó, ha csak arra nem,
hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj
valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem
vehetnél észre. És aminek úgy látszik, most van itt az ideje.
Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa
te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem
kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset
és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet:
ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad.
Ennél nagyobb győzelem nincs.
Kornis Mihály